Nem tudok aludni. Most végeztem ki a Toradorá!-t, és bár igaz, hogy elvileg hepiend akar lenni, de számomra nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A szereplők egytől egyik komplett hülyék. Ugyan a mangaka kedves (bár igaz, esetünkben az eredeti 'light novel' írónője) igyekezett nagy életigazságokat belesűríteni a sztoriba, nekem igazándiból nem jött le az egészből semmi. Bár meg kell valljam, továbbra is töretlenül imádom Ryuuji és Taiga párosát szakadatlanul, mert valami kimondhatatlanul cukik, és maga a történet is ahhoz képest egészen érdekes, de úgy az összképpel, az egésszel vannak problémáim, túl lassú minden nekem, valami olyasmi lehet mint ahogy Csaba bá (ó, az a seggfej...) írta le az én Chinese civilization-omat. Jó, jó, de vánszorog, és a vége túl gyors és hirtelen. Szóval hiányérzetem van.
Meg úgy egyébként is vannak bőven problémáim. Az aktuális az, hogy nem tudok aludni, és ezért csendes elmélkedésre vagyok ítélve. És ezúttal a csendes elmélkezésem ahhoz vezetett, hogy az élet kurvára rövid és kurvára múlandó. És tele van apró lehetőségekkel, de ezek szinte mindegyike kurvára kicsi, szinte észrevehetetlen és szinten kurvára múlandó. Aztán lepergett előttem, hogy mivel ismét kezdek meginogni abban hogy az életcélom jó, mégis mi lesz az én kurvára idegesítően rövid, szaros kis életem végén? Nem akarok úgy meghalni, mint ahogy a filmekben mutatják. Egyik módon sem. Nem szándékozom örökké élni, hiszen az talán még szarabb lenne mint a halál, de minden eddig látott mód egytől-egyig kurvára nem felel meg nekem. Talán az lenne a legjobb hogyha egész egyszerűen csak eltűnnék. Vagy ha lejárna a megadatott időm, mint Rosette-nek. De még az is túlságosan kurvára szomorú. Egyáltalán lesz majd aki sajnálni fog? Ugyanis, nem csak az én életem ilyen kurvára rövid. Nagyié is. És ő, ahogy már korábban is volt róla szó, tuti hogy előttem hal majd meg. És akkor én kurvára szomorú leszek, de akkor azután mi a faszomnak fogok élni? Nagy gondolkodásomban már az is felrémlett bennem, hogy kinyírom magam, de nem vagyok olyan kurvára hülye, hogy csak úgy eldobjam magamtól akár csak ezt a kurvára rövid, tyúkszaros kis életemet is, csak mert épp sírni támadt kedvem. Azt csak azok a kurvára lehetetlen emósok csinálják. Nem, most, hogy ezt így kiírtam magamból, azthiszem kicsit megnyugodtam. De továbbra sem vagyok álmos. Lehet hogy a laptoppal együtt bújok vissza az ágyamba. Új lepedőm van, puha és vastag és olyan finom... Azalatt lehetne a legjobban eltűnni. Na jó, asszem holnap megdumálom Nagyival, hogy újra akarom kezdeni azt a rohadt játékot hogy életet leheljenek belém egy pszichológussal. Lehet hogy hetente többször járnék ezúttal. Annak ellenére hogy nem szándékozom bevetni magamat a Dunába, még szükségem van rá. Rá kell jönnöm hogy mit akarok, azon kívül hogy írni a krimit Elwennel. Áááh, basszus, utálok rágondolni, hogy egyszer annak is kurvára vége lesz. Ráadásul úgy, hogy a karakter aki pontosan olyan mint Elwen, meghal... És lehet hogy hihetetlen, de valamiért semmi kedvem kinyírni Elwent. Na mindegy. Akkor most tényleg bebújok a paplan alá, és hallgatok egy kis Shut Up & Smile-t, meg talán nézek egy kis Bakumant is, hogy ne legyek olyan szarul. Na jó, mostmár tuti, hogy újra pszihomókushoz fogok járni...

Helló, itt Kiwi beszél élőben a VII. kerület egyik békés kis utcácskájából, és ez itt a hójelentés, emberek. Azt hiszem, azt kell mondjam, hogy
EMBEREK, ESIK A HÓ!!! :-D
Nem is olyan rég még kissé melankólikus hangulatban néztem a Bakumant, miután totál bepörögtem és egy mániákus idiótának tűntettem fel magam Elwen előtt (de legalább azért megdícsért, hogy nyakon öntöttem a Kisszandit... XD), viszont most teljesen fel lettem pörgetve!! :-D Ez hó, emberek, HÓ, hó, hó, hó!! Nagybetűvel, kiemelve, döntve, aláhúzva és ezeknek sok ezer kombinációjával kijelenthetem, hogy ez tényleg igazi, fehér, hideg, gyönyörű hó!! Valahogy a tekintetem miközben felvettem a pizsamámat, kitévedt az ablakon, és miután egy kis ideig csak bámultam ki a fejemből, valami igazán érdekesre lettem figyelmes: a szomszéd ház teteje ugyanis nem olyan volt mint amilyen szokott lenni, hanem... különösen fehér. Több másodperc kellett ahhoz, hogy összerakjam magamban a kis puzzle-t, de aztán felidéztem, hogy tavaly télen is ugyan ilyen volt a szomszéd ház látványa, és tisztán él bennem, mert akkor is, mint most, a hó valósággal megvilágította, és sokszor éjszakába nyúlóan csak bámultam, ahogy a fó kavarog odakint, és ahogy a hátsó ház teteje egyre fehérebb és fehérebb lesz...
Mert a tél a kedvenc évszakom!! :-D Imádom a hideget, a csúszós dolgokat, a korcsolyázást és azt amikor az egész iskolából az összes felsős a focipályára tömörül, és mindenki egymást dobálja hógólyókkal... És a hó!! Az maga a leggyönyörűbb az egészben. Olyan tiszta, olyan puha, és igaz hogy hideg ugyan, de mintha mindig ott lenne mindenhol és vigyázna rám, a csatlósom és a gondviselőm, nagyon fontos nekem. Nem tudom, hogy hogy tudnék rendesen meglenni Los Angelesben. Nem tudom hogy lehetnék meg hó nélkül!
Mint sok más félelmem és mániám, ez a hófétisem is csak az elmúlt évben alakult ki. De nem tehetek ellene semmit, egész egyszerűen magával ragad és kész!!
Tehát mikor lassan beszivárgott az agyamba az információ, és lassan megfogalmazódott bennem, hogy "aztaqrva, vazze ez hó!!!!!", amint észbekaptam természetesen azonnal nyakam törve rohantam le Nagyi szobájába hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Természetesen még fenn volt, de azt mondta, ő nem jön ki velem, de nekem megengedte hogy kimenjek kicsit a hóba, ha jól felöltözöm. Olyan nagyszerű volt!! :-D Mindenütt csend és nyugalom, hó borított mindent, például a szomszédunk, Béla régi bogárhátú kis autóját már rég teljesen belepte, és a lámpa fényében tökéletesen látni lehetett, ahogy az apró pihék csendesen kavarognak.
Igen, lappang bennem egy ötéves kisgyerek is, akinek mindene a hó, de istenem... kövezzetek meg érte!!
Igaz kissé bánom, mert így holnap nem látogathatjuk meg a nővérkémet, de attól még rendben van. Holnap pedig elmegyek egy hosszú-hosszú sétára - a hóban!! :-D De most hogy kinézek, úgy tűnik, lassan már a sövényt, a fenyőfák ágait és a kéményeket is belepi... Olyan eszméletlenül szép!!

Na jó, asszem én most megyek havat bámulni... Pá mindenki!! Jó éjt, és jó havat holnapra is! :-D

Na mostmár kissé lenyugodtam. Miután legnap éjjel gyakorlatilag kihánytam a belemet, mert a vacsorára evett debreceni egy kissé megfeküdte a belemet, remekül aludtam, és azzal együtt, hogy ma nem kellett suliba mennem, egész jól vagyok. Úgy érzem, hogy amennyit ma agyaltam a dolgon, rájöttem, hogy Moriyama-sama mit akart mondani. Mostmár pontosan értem, hogy miért mosolyogtak. És mostmár én is képes vagyok mosolyogni rajta.
De ettől függetlenül döntést hoztam: leállok a Chrno-val. Sokkal gyengébb vagyok mint eddig hittem, sírok még a Cold Case-en is, és azok után amit átéltem, meg a koromnál fogva is nekem még túl szomorú. El is fogom rakni őket, talán egy dobozba a szekrény tetejére mint valami szar amerikai filmben, vagy nem is tudom, lehet megkérem nővérkémet ha majd beköltözik hogy rakja el. Ő most úgyis megkapja az én régi íróasztalomat, aminek fiókai is vannak, és ha szépen nézek rá biztos berakja nekem a legalsóba, ahol régen mindig a kacatokat tartottam. Vagy mit tudom én. De már két napja szenvedek rajta, szóval tényleg nem nekem való. Talán úgy 10 év múlva nekikezdek újra, és akkor majd remélhetőleg nem kapok tőle sírógörcsöt. Na mindegy. Inkább veszek Nanát. Az is szomorú, de az nem érint meg annyira, ha azt olvasom nem érzem azt lépten-nyomon mintha rólam szólna.
Szóval attól függetlenül hogy döntöttem ezzel kapcsolatban, nem történt semmi izgalmas, csak döglöttem és igyekeztem normálisan enni, hogy ne hányjam össze ismét a lakást. Meg lecseréltem a gépem háttérképét, mert amikor csak ránéztem, totál kiakasztott. Úgyhogy most egy szép, nyugodt képem van, amit a deviantartról szedtem valamikor, és egy kislányt ábrázol, aki egy kút mellett ül, és az afölött lógó kis repülőt figyeli. Tudom hogy így elég hülyén hangzik leírva, de igazából tényleg szép. Majd lehet hogy holnap feltöltöm vagy valami, de most lusta vagyok. Meg még mi is történt...? Nagyjából ennyi, meg egy csomó szar játékkal játszottam a Y8-on, de egyébként semmi extra. Elwenkém egész nap nem volt fenn. Úgyhogy kicsit unatkoztam.
Ó, és elkezdtem úgy igazán írni a krimit. Eddig még első ránézésre kissé sablonnak tűnik, de már megvan benne az érzés... Egy kétméteres melák szó szoros értelmében halálra ilyed Alaine-től, ezzel is tökéletesen visszaadva a karaktere hangulatát... "Ugyanis Alaine Hunt-ot mindig megelőzi a híre..." Vagy valami ilyesmit írtam, nem emlékszem tisztán. A megnézésében meg megint előjön az egyetlen, de legnagyobb korlátom, a lustaság. Szóval csak írok, de jól elvagyok ezzel.
És elhatároztam, hogy én leszek az első magyar mangaka XD Vicces lesz kicsit... Most ezzel hülyéskedek magamban, mert már egy csomó tervem és ötletem van, és szinte égek a vágytól, hogy megvalósítsam őket. És már hallottam animerajzolós tanfolyamokról, szóval úgy gondoltam úgy két év múlva talán el is kezdhetek egyet... Tudom hogy így kissé idiótán hangzik, de akkor is XD Eléggé, hogy is mondjam... Na jó, ezt nem lehet normálisan megfogalmazni. Nagyratörő terveim vannak a jövőmet illetően, de ezt is csak halasztom, és egy idő után sorban el is felejtem őket... Na mindegy, de a lényeg, hogy itt most rögzítem az ötleteimet, mert még mindig izgalmasabb, mintha arról írogatnék hogy miket csináltam ma délután a kockulás fogalmán belül. (Amúgy a kockulás mellett az AXN szinte minden mai műsorát végignéztem a Csillagkapun kívül XD)
Nos hát szóval, az első ötletem az, hogy azt a régi számot, azt ami Gedeon bácsiról a fodrászról szól, na azt átírnám mangába. És nem röhög, sokszor végiggondoltam már, és nagyon fasza sztori lenne belőle. Adott ugyibár egy hárem-szerűség alap, és az egésznek a tetején ott csücsül az őszes hajú Gedeon bácsi, akiért minden nő odáig van. Nos hát a mangában valamivel lazábbra venném ezt a dolgot, és simán csak Gedeonnak hívnák, aki csupán korán őszül. Ezzel még szopatni is lehetne, szóval pont jó XD És hát nos, én Gedeont alapból egy egocentrikus valakinek képzelem el, aki totálisan el van telve magától, imádja ha dícsérik, az egója a csillagok között, és a többi. Tulajdonképpen ez adná a személyisége alapját, nem lenne okos, de jóképű és tehetséges, aki mindenkinek teszi a szépet, de csak nagyon kevés embernek mutatná meg az igazi jellemét: nagyon kevesen tudnák róla, hogy igazából egy egoista állat XD Egyébként semmi nem tudná kizökkenteni a szerepéből, hogyha egy nőnek kell tennie magát, viszont mint mindenkinek, neki is lenne egy gyenge pontja, amitől zokogva bújik a legközelebbi tárgy mögé. És ez, mint ahogy a dal is megmondja nem lenne más mint a tulajdon felesége. Én őt igazándiból egy olyan Elwen-kalibernek képzelem el, ilyesztően hidegvérű, erőszakos és brutális szadista, aki magas, néha kissé rémisztő hatást kelt az arca és természetesen megvan neki az elmaradhatatlan, hosszú, derekáig érő piszkosfekete haja. Azért nem lesz ébenfekete, mert akkor szerintem kb. minden ilyen karakterem így nézne ki, szóval az ő haja nem lenne olyan mély tónusú, valamivel lágyabb, de ez még inkább kiemeli a gonoszságot az arcán. Na, hát úgy fest, Elwen már olyannyira a bensőmbe itta magát, hogy már a kreativitásomat is szabályozza... XD Szépen vagyunk, mondhatom... Na szóval és ugye ő lesz majd a mi Gedeonunk egyetlen félelme és gyengesége. Azonban az eddig viszonylag átlagosan telő különös életében hogy a történetnek legyen valami gerince, jönnie kell valamilyen változásnak, és ez pedig klasszikus módon fog érkezni; egy fiatal és csinos lány képében. Nevet még neki sem adtam, de mindegy. Az lesz a lényeg, hogy ő pontosan szöges ellentéte lenne a feleségnek, alacsony, helyes arcocskával és gyönyörű, selymes világosbarna hajjal, meg minden. Szóval kapcsolatuk legeslegelején még az emberünk iránta sem érez igazándiból semmit, ahogy az összes többi lány iránt sem, egyedül a haja izgatja valamilyen szinten, igaz az is csak mint fodrászt nyűgözi le, de azért nem vedli le a szépfiú álcáját, annak reményében, hogy ily módon bővítheti a háremét maga körül, és eleinte eléggé úgy tűnik hogy be is jön neki, viszont hirtelen becsúszik a dologba egy kis malőr: ugyanis a lány egy délután kicsivel zárás után visszajön, és valamilyen érthetetlen ok miatt tárva-nyitva találja az ajtót, így bemegy. Szétnéz, és amikor első blikkre nem talál senkit, kiabálni kezdene, viszont amikor rákezdene egyszercsak kinyílik az ajtó ami mellett megállt egy kis időre, és kinyúlik egy kéz belőle, és magával vonszolja be, egy kis szertárnak tűnő helységbe. Na, nem kell egyből mocskos dolgokra gondolni, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy bár valóban Gedeon rántja be az ajtón, csakis azért, mert ugyanakkor a kedves neje is őt keresi, mégpedig meglehetősen ingerült, így különösen ilyesztő a pasas számára, így szokásához híven inkább elbújik, minthogy felfedje magát, és azt meg pláne nem akarja, hogy a felesége meglássa hogy egy lánnyal van, szóval nincs más választása, mint bezsúfolódni fősnőnkel a kis helyre, amíg Anna (a neje) el nem megy. Aztán végül mikor végre kivergődnek valahogy a miniszobából, egyértertelműen lelepleződik Gedeon valódi, egoista és törtető énje. Mivel a lányban azért még szorult valamennyi tartás, egyből megutálja őt azért mert ilyen szörnyű alak, aki játsza másoknak az agyát, vagy legalábbis megpróbálja. Viszont azért, hogy cserébe hogy ne adja ki a titkát arról, hogy milyen is valójában, Gedeon üzletet ajánl neki: innentől kezdve mindig ingyen és bérmentve viseli gondját a hajának, és mivel a hősnőnk meglehetősen zsugori, és egyébként is szűkösen éln meg a pénzéből, végülis vonakodva bár, de belemegy a dologba. És onnantól kezdve igyekszik amennyire csak lehet kihasználni ezt a helyzetet, kétnaponta jár le a közeli kis hajszalonba, és így mindinkább belekeveredik fodrásza ügyes-bajos dolgaiba, viszont ez által az is az övéibe, szóval annak ellenére, hogy a lány eleinte igyekszik hideg és ellenséges maradni lassan, de komolyan marhára lassan kialakul közöttük az a mangákból megszokott különleges kötődés. És természetesen még ott lesz a sok-sok érdekes mellékszereplő is, például egyértelműen ott lesz a feleség, és már kitaláltam egy másik tök jó szereplőt is, a mindig higgadt Józsefet, akit mindig mindenki csak úgy latinosan Jessusus-nak hív, és amellett hogy Gedeon legjobb barátja, Anna szeretője is egyben, bár ez úgy tűnik egyáltalán nem izgat senkit sem, hiszen Anna és a férje között már évek óta nincs semmi érzelmi kötődés, és többnyire csak arra használja őt, hogy neki ne kelljen dolgoznia, meglegyen az aki a pénzt keresi. Ha pedig érzelem kell neki, ott van Jessusus, akit valami érthetetlen okból kicsit még szeret is. De mindennek ellenére Gedeon mindig a barátjához fordul ha nagy baj van, és gyakorlatilag nagy ívben szarik arra, hogy viszonya van a feleségével.
Nos hát röviden ennyit róla, bár tudnék még többet is írni, de már ez is sok. Nos hát, ezért erősen érezhető rajta Elwen hatása, mit ne mondjak, bár szerintem ez teszi igazán széppé az egészet XD Anna nélkül elképzelhetetlen lenne az egész szerintem. Meg még úgy gondoltam, hogy a történet játszódhatna akkor amikor a szám is íródott, és úgy lenne kerek az egész. Na, remélem mostmár senki nem fog sokat cikizni miatta XD
Aztán még van pár ötletem, de az egyiket már el is felejtettem... Elég szánalmas vagyok de hát ez van... Viszont a másikra azért még emlékszem valamennyire, azt a Bomb It című szar játék nyomán találtam ki még régebben. És most hogy megint jobb elfoglaltság híjján játszottam vele, előjött az ötlet. Valami olyasmiről szól, hogy öt barát valamilyen úton-módon bekerül egy különös játékba, aminek csak egy célja van: megsemmisíteni az ellenfeleket, azaz egymást. A srácoknak 20 szinten kell végigjutniuk, és az nyeri az aktuális szintet, aki a végére életben marad. Bár a sérülések nem minden esetben valósak (a halálos sérüléseket semmisnek veszi a program), de általában igen, szóval még veszélyes is. Úgy folyik le az egész, hogy egy rémisztő, elsőre üresnek tűnő labirintus különböző pontjain megjelennek öten, és mindannyiuknak van egy alapfegyvere. Viszont az utakat bizonyos helyeken akadályok torlaszolják el, és ezekből a legtöbbet meg kell semmisíteniük, és így tulajdonságpontokhoz, különleges fegyverekhez vagy akár nagyon szerencsés esetben járművekhez is juthatnak, amivel magukat segíthetik a túlélésben a brutális játékban. Az számít pontnak, hogyha megölik a másikat. Minen legyőzött ember pedig egy különös megfigyelőrendszer-féleségbe kerül, ami a labirintusból nem látszik, de belőle tökéletesen rá lehet látni az egész küzdőtérre, és itt minden legyőzött össze van zárva, nincsenek fegyvereik de a sebeik kezelésére sincs lehetőségük, csupán figyelni lehet, figyelni és tanulni. Egy ideig más lehetőség híjján csak játszák a halálos játékot, de aztán egy idő után kiderül, hogy ez nem csak játék: a végén csak egyikük juthat ki élve...
Hát igen, ez pedig kicsit olyan Battle Royale-os beütésű, de nekem akkor is bejön XD Ennyit erről XD Na szép éjt XD
Ui.: Nincs semmi a tévében. Unatkozom.
Ráadásul kurvára hideg van a fürdőszobában. Nem kéne ott egy fűtőtestnek lennie, vagy valaminek?!

Épp próbálom zenén át újjáéleszteni magamat, ugyanis hülye voltam, de nagyon. És tévedésből ugyan, de végignéztem a Chrno Crusade végét anime változatban. Mondom, hogy nem vagyok normális. Úgyhogy most két állpot között váltakozom: egyszer kétrét görnyedek a sírástól, másodszer pedig csak bámulok magamra a fürdőszobatükörben, és üresebb vagyok mint egy elhagyott csigaház. Baromira szomorú. Dióhéjban: Rosette felhasználta minden asztrális energiáját, és így alig maradt neki egy kevés, miután sikerrel legyőzték Aion-t. És ő is, és Chrno is meghalnak, csendben, kettesben a régi árvaház verandáján. És ami engem az egészben sírásra késztet, az az, hogy Rosette akart még időt. De nem kapott. És ilyen egyszerűen vége is.
Buta nem? De most hogy ezt írom már megint sírom. Lehet hogy Elwen kigúnyolna ezért, de meg kell hogy mondjam, hogy meg is érteném. Viszont ennek ellenére akkor is marhára elszomorít. Mégpedig azért, mert túlságosan is ismerős. Én is akartam még egy kis időt, és én sem kaptam. De akkor is, jó lett volna azt érezni kicsit, hogy ez végződhet másképp is, nem kell így fájnia, de csalódtam Moriyama Daisuke-ban. Talán kevésbé, de akkor is ugyanúgy fáj. Mert tudom hogy nem lesz következő kötet, következő kaland, nem lesz folytatás. Egyedül maradtam. És igaz, hogy ott lesz a többi. De az nem ugyan az.
És ilyenkor merül fel bennem egy gondolat: én most jelenleg Nagyiért élek. De mi lesz, ha ő is itthagy? Elvégre nyilvánvaló, hogy legalább egy negyven évvel túl fogom élni őt. És felmerül a kérdés: mi a tököm lesz akkor? Miért... nem is.... Mégis kiért fogok én élni akkor? Apunak és anyunak, Chrno-nak és Rosette-nek jó volt. Azzal haltak meg, akit nagyon szerettek. De én kurvára egyedül leszek. És nem tehetek semmit. És ez megőrjít.
Szóval most hogy a blodogságról hallgatok egy számot, a szívemből leszakadt darab helye kezd varasodni, de még fáj, és folyton váratlanul előtörik belőlem a sírás. És szar duma, hogy megkönnyebbülés. Fáj az arcom, a fejem mintha háromszor nehezebb lenne mint általában, nem látom szinte hogy mit gépelek, és ami a legszarabb, hogy fáj a szívem is. Bár igaz, hogy már egyre kevébé. Viszont egy dolog biztos igaz, hogy attól még hogy varasodik egy vérző seb a szíveden, attól még az mit sem változik, hogy megsebezték. És ez az, amiért utálok sírni. És nem csak hogy nyilvánosan, egyáltalán.
A sírás körülbelül olyan, mintha a sebzett szívedből az eddig felgyülemlett vért, a fájdalmat mint egy kis csappal kiengednéd, de ettől függetlenül mindig újra ott fog gyűlni a helyén. Még Petőfi is megmondta, hogy a bánat egy nagy tenger. Bazdmeg, legyen már karácsony. Olyankor a kabát lefedi az ember szívének a sebeit. A szar viszont az, hogy egyszer elszakad a kabát, és amíg megvarrják, az ember szíve sokkal jobban vérzik mint bármikor máskor. Mégis.
Ó és még valami. Rosette és Chrno. Mosolyogtak.
Nem tudom, hogy jön ide, te tényleg. És mindig ha csak erre gondolok, újra előtör belőlem a zokogás.

Komolyan röhögnöm kell magamon. Érzem, hogy a lelkem, az akaratom, a határozottságom és a keménységem fejlődik, egyre inkább olyasvalaki válik belőlem, aki mindig is akartam lenni, de ezzel pontosan szemben egyre jobban el is puhulok. Hogy ez hogyan lehetséges? Nos elég furcsa, de tényleg így van; egyre határozottabb leszek az álmommal kapcsolatban, hogy patológus legyen belőlem, és valahogy érzem, hogy a lúzerségem kocka oldala határozottan lassan átfordul stréberségbe, ugyanis ahogy egyre biztosabb leszek abban, hogy mit is akarok, rá kell ébrednem, hogy ha igazán rendesen meg akarom tanulni, hogy hogy is kell amit kell, már most igazán bele kell húznom, hogy tényleg jó lehessek. Trenírozom magam, változok, és végre úgy érzem, hogy tényleg nem csak úgy véletlenszerűen, de én alakítom magamat. És ez nagyszerű érzés. De mint ahogy már írtam, ennek is megvan a maga hátulütője: félek. Úgy fest, hogy félelmeim piramisa, ami eddig mindössze egy tagból állt, a tűkből a tetején, bővül. A talajtornától, már ha hihetek annak amit érzek, tényleg majd' beszarok (igen, még mindig tudom hogy röhejes, de akkor sem tehetek róla, az egész annak a köcsög Ujvárinak a hibája!!!), és amikor tegnap ki kellett állnom Csaba bá elé, és felolvasni azt a hülye Chinese civilization-os szöveget neki, úgy hogy tök egyedül voltam, és senkit nem tudtam magam mögött, gyakorlatilag teleizzadtam a felsőmet, remegni kezdtem, és szinte minden egyes mondatba szinte belefulladtam. De ha ez az ára annak, hogy erősebb lehessek, ez esetben azt kell mondanom, hogy leszarom az egészet úgy ahogy van.
És mai dögöljön-meg-listánk első helyezettje pedig nem más, mint... CSABA BÁ!! Nagy tapsot neki, igen, gratulálunk. Ő volt a totálisan párttatlan bírálója az angol szépkiejtési selejtezőjének, amit azzal a köcsög Bensével vívtam. Hát, de most komolyan... nem akarok nagyon 8. z-s vagy kofás lenni, de úgy ahogy volt egy bazi nagy kivételezés volt az egész. Nem csak az, hogy alig pár szóhibával, remek kiejtéssel (na jó, csak általában XD) és teljesen folyékonyan olvastam, és az a szemétláda mégis azt a ganajtúrót küldte el helyettem. De tényleg sokkal szarabbul csinálta mint én!! És igen, ezt most nem az ego mondatja velem. Olyan nekem nincs is, csak pofátlanság meg önkritika de az sok, nade most nem ez a lényeg. Felváltva hadart és nyökögött, üvöltő szóhibái voltak, és olyan iszonyatos volt a kiejtése, hogy azt hittem ott helyben előkapom a kis coltomat, és vagy őt vagy magamat, de valakit biztos hogy lelövök vele. És ami a szép az egészben, hogy NEM IS AKART menni arra a versenyre. Na jó, az már egy más kérdés, hogy én sem, de én legalább küzdöttem érte hogy legalább Enci nénire ne hozzak szégyent, meg hát magamra, de ez a gyerek olyan nagy ívben szart az egészre, hogy azt elmondani nem lehet. És ráadásul amikor az a másik seggfej, a tanár már épp bírálni készült, bele is pofázott, hogy engem küldjenek helyette, mert hogy ő nem akarja megtanulni a szöveget amit majd kell. Hát bazdmeg!! Na ezzel a megszólalásával marhára felcseszte az agyamat. És a mi parttatlan bírálónk természetesen őt küldte tovább, nehogy már engem, neeem, a kis kedvencét. Tudom, hogy az élet tele van kivételezéssel, és hogy már hozzászokhattam volna, de eddig szinte minden esetben magam voltam a kivételezett, na XD Hát ez van, Csaba bá nem ismert, meg egyébként is, nem szerethet mindenki, ezt már rég elfogadtam, csak hát új volt, na. Szóval ennyit erről. Pedig olyan jó dolog kivételezettnek lenni, de én természetesen nem csak magam miatt szeretek az lenni, a barátaim is bőven adnak rá okot. Például egyik föciórán mi dolit írtunk, Sziszi meg a hosszú hiányzása után a tz-t Amerikáról, és miután én leadtam a kis Kanadás lapocskámat, úgy határoztam, súgok neki egy keveset az atlaszomból, ha már úgyis ott volt az ölemben. Meg hát az a dolgozat nekem is csak négyes lett. Szóval Klári mama rajta kapott, és azt hittem, hogy most kibünteti belőlem a bélésemet is, de nagy meglepetésemre nem ez történt, sőt épp ellenkezőleg: szóban, de csakis szóban kicsit megdorgált, és utasított hogy üljek vissza az eredeti helyemre, ha már egyszer befejeztem és Krisztinek úgysem kell súgnom, oszt sétált tovább. Kissé sokkolt, de aztán a hihetetlen szerencsémnek örülve, gyakorlatilag röhögva mint egy pszichopata, csendesen visszaültem az asztal túloldalára, és csak csodálkoztam főállásban. Hát igen, ha azt vesszük, bizonyos szempontokból azért talán mégis jó, hogy én vagyok én.
Továbbá ma meg lett írva a kémiadolgozat. Kovi bá megint olyan jófej volt, mint általában, szinte szakadtam a hátsó padban miközben folyamatosan dumált hozzánk, aztán természetesen ezt is én adtam be elsőként, és természetesen ebben is volt pár apróság amit nem vagy rosszul tudtam, és volt oly rendes, hogy segített a kéndioxidról szóló kérdésben, meg abban hogy a hidrogén nem vendéggáz, hanem pont hogy szökik, és mindezt úgy hogy közben még azt is feltételezte rólam, hogy intelligens vagyok, egyszóval megint rendes volt. És még egy király poénja is volt ami úgy bennem maradt (mint ahogy zongorázás közben elkezdtem: "Valamit megfogott rajtam..." XD Hát igen, ilyenkor már a szokottnál is lassabban kapcsol az agyam és még nagyobb hülyeségeket beszélek mint általában, de ez az első eset hogy még perverz is voltam... XD Télleg változom), úgyhogy ezt most meg is osztom. Éppen arról társalgott a Pannával, hogy egy bizonyos srácot, akinek már messziről érezni hogy naponta vagy' 2 doboz cigit elszív, hogy miért ne kezdjen vele. Na kezdődött úgy, hogy Kovi bá az egész órán ahelyett hogy 'szexi' aszonta hogy 'szexuális', szóval alapból megvolt a hangulat. Sőt még egyszer a Danit is leoltotta, hogy szedje ki a haját a szeméből, mert lehet hogy szerinte ez így olyan 'szexuális', de attól még továbbra sem fogja látni a kérdéseket a lapon. Vagy valami ilyesmit. Aztán ugye rátértünk arra, hogy honnan van pénze a koporsószögre, és valakinek, asszem az Ákosnak volt egy megjegyzése, miszerint biztos az anyja ad neki, mire Kovi elkezdi:
- Hát azt nem hiszem, mert az anyja olyan szegény hogy az egérnek lelkiismeret-furdalása van miközben a gyertyát rágja a templomban...
Szóval mondom, kissé feldobott. Meg még az, hogy amikor a párttatlan Csaba bá felolvastatta velünk a szöveget, azt az extra angolos csoport előtt tette, akinek a mai napra be volt táblázva egy 7. órás plusz angol, úgyhogy attól függetlenül hogy tudtam hogy mögöttem áll Fanni, Karola, Vivi meg még Dorci is, és így elég kicsi volt az esélye hogy ott helyben elájulok, de még Dorci azt is elmondta, hogy Kovi bá velük is ugyanazt a dolgozatot íratta meg mint velünk, (Dorci a b.-be jár ugyanis) és látta az enyémet, és szerint ötös lesz. Ami azért kicsit feldobott, de attól függetlenül is amikor mentem le az emeletről úgy remegett a lábam a dühtől, hogy azt hittem legurulok.
Na mindegy, fölösleges is ezzel cseszni az agyamat, mert még vár rám hat feltaláló, egy versszak Tisza, meg még egy rakat házi, szóval jobb lesz hogyha belehúzok, mert nem állszándékomban egész éjjszaka végigtanulni, de lemaradni se akarok az anyag tanulásában, nyelvtanból meg már alapból nem igazán értem a dolgokat, aztán holnap még lesz a fizika dolgozat is kinematikából, ami aztán abszolúte fekete folt, szóval van mit csinálnom.... Szóval hát, pá!
Ui.: sikerült! Kiolvastam a Chrno-t :-D Marhajó, csak kicsit több benne az ecchi mint az előző kötetében, ami kissé mellbe vágott, de hát ez van, ezzel együtt nagyon király. Az egyetlen amit bánok hogy magammal vittem a suliba is, és Kriszti kikunyerálta magának hogy megnézhesse. Hát mit ne mondjak, eléggé ledöbbent, aztán azt mondta rá hogy hülyeség. Először valamivel vissza akartam vágni, aztán meg akartam szerettetni vele, aztán végül teljesen meggondoltam magamat. Más az ízlése mint nekem. Ennyi. Szerintem hogyha 100 embernek megmutatnánk a Chrno-t, úgy a háromnegyede szintén baromságnak tartaná, mert hát kissé... nos... feszeget bizonyos határokat, amiket nem kéne. Ennyi. Azt meg, hogy Kriszti is azok közé tartozik akik hülyeségnek tartják, azt meg ki nem szarja le? Az ő baja. Meg úgy egyébként is, Elwen sem bírja. Na és? Ahogy mondani szokás, hogyha mindenkinek ugyanaz tetszene, akkor mindenki ugyan olyan lenne, és akkor rohadtul unalmas lenne a világ. Már így utólag hogy visszagondolok, az első okot kihúzva van két újabb ami hibádzik a dologban, az egyik, hogy Kriszti most egy perverz állatnak gondol, de hát ez is tipikusan az a 'kit izgat?' kategória. Meg úgy egyébként is, ráhibázott, tényleg az vagyok, és végülis jobb, hogyha tudja hogy ki a haverja már első osztály óta... :-P Viszont a másik tényleg kissé problémás, mert eddig is elszántan próbáltam vele megszerettetni a mangás-animés világot, minimális sikerrel, és most hogy adódott egy lehetőségem, elbasztam... De hát végülis erre sem lehet igazán mit mondani. Tényleg nem az ő világa, ha kiakasztja az ecchi, hagyja a mangákat a picsába, manapság már egyébként is kevés olyan van amibe ne lenne. Nem baj, majd ha lájtosra vágyik viszek neki Lidércföldét meg LoveCom-ot... XD
Na, hát most ez is egy jó rövid utóirat lett... Bár végülis...
Ki nem szarja le? :-P

Szenvedek. Röviden és tömören ennyit a kimaradt időről. Leglábbis hét közben. Hogy ezt lássátok, azt hiszem felvázolom a ma este már elvégzett, és a még hátralévő feladataimat;

• megvacsizni Nagyival és eközben megnézni a Szellemekkel Suttogó aktuális epizódját az AXN-en
• zongorázni (Bartókon végigszaladni párszor, Bach 20x legalább)
• megtanulni A Tisza első három versszakát mer' hülye vótam és nem gyűjtöttem Áprily verseket ami bizony lecke vót
  
• blogolni
• megrajzolni azt a buzi vaktérképet fűdrajzra Ázsiáról, és miután már mindkét fele megvan, lehetőleg össze is ragasztani
• megszárítani a hajamat
• felvenni valami pizsamát XD
• kiteríteni a két törölközőt a fürdőszobában
• fogat mosni aztán kigumizni a fejemet
• átnézni irodalomból Petőfi életrajzát, és lehetőleg kijegyzetelni a lényeges évszámokat, aztán bemagolni
• irodalomból még ott van A Tisza leírása is, ami szintén rám vár (hogy rohadjon meg XD)
• átnézni a törit
• bevágni nyelvtanból úgy 6 oldalt, ha lehet szó szerint csak hogy Enci néni örüljön
• a kémiába is bele kéne nézni, ha már egyszer holnap dolgozat
• megírni a mai 3 feltalálómat a 21-ből jövő keddig
• kimenni és lekapcsolni a villanyt
• beszlupálni egy üveg cukros löttyöt, hogy nehogy bealudjak a térképrajzolgatás meg az irodalom közben
• átolvasni párszor az angol szöveget, igaz hogy nem áll szándékomban továbbjutni a szépkiejtésire, de szadista mivoltomból kifolyólag nem hagyhatom hogy az a nyomorult maximalista Bense nyerjen, ha már egyszer a helyi újságban is benne volt meg minden basszus, ne legyen meg neki még ez az öröme is
• átkozni kicsit Ujvárit meg az Ákost (és most kivételesen a 8. z-st)
• sajnálni magamat hogy ilyen szerencsétlen vagyok és folyton minden lószart csak halasztok
• ha marad időm teljesen kiolvasni a Chrno újonnan beszerzett 2. kötetét

Na ja. Kb. így állok XD Ugye milyen ügyes vagyok? De azért hogy ne csak az önsajnálatról szóljon, hogyha egyszer már hajlandó vagyok idetolni a seggemet a gép elé, pár jó dolgot is felsorolok az elmúlt időből, vagyis nem is csak annyira jókat, de azért még mindig jobb mintha tovább írogatnék arról hogy mi mindent meg kell még megtennem ma este, mert kezd megfájdulni a fejem. Szóval, nem történt túl sok minden, hétvégén volt a nővérkém (ezúttal a Tömör XD) bérmálása, és igaz, hogy nem volt akkora élmény, de legalább láttam testközelből egy püspököt, és egy igazán érdekes tapasztalattal is gazdagodtam: Nagymaroson marhanagy kultúrája van a cserkészkedésnek. Annyira, hogy még a vallásba is beszivárog: nálunk itthon ugye hogyha valami bérmálkozás vagy elsőáldozás van, mindig azok a fehér ruhás kis angyalkák hozzák be a keresztet elöl, de itt nem így van; keményen bevonulnak talpig cserkészegyenruhában. És ráadásul teljesen úgy tűnt hogy ez rajtam kívül senkit sem lep meg. Sőt, még a püspök is csak cserkészes példát tudott felhozni a beszéde alatt, szóval elég érdekes volt, de annyira nem bántam, nekem teljesen úgy volt ez a megközelítése a dolgoknak, meg úgy egyébként is mindig jól jön egy kis változatosság. Sőt állítólag arrafelé még csapatmisék is szoktak lenni, amikor egy bizonyos cserkészcsapat szintén csak egyenruhában jelenhet, sőt, mitöbb, köteles megjelenni. Érdekes hely az a Nagymaros.
És megismerkedtem egy újabb animével. Igen, igen, pontosan tudom ki mit gondol, de ez most tényleg nem arról szól. Nem tudom, hogy ki ismeri a MM!-t, de valami hatalmas. Viszonylag új, sőt annyira új hogy még ongoing, de kihagyhatatlan. Aki bírja a tsunderét, annak igen. Első ránézésre egy alap tsundere sztorinak tűnik, egy tök egyszerű, mégis különleges srác, egy alacsony, cuki de erőszakos lány, és valamilyen módon de mindig ott van körülöttük egy másik, totál ártatlan nagymellű lány is. Nos, a mi sztorink is pontosan így kezdődik, megvan az alaphelyzet, Sado Tarou első blikkre tényleg teljesen átlagos srácnak tűnik, és ott van a cuki lány is pont egy osztályban vele, Yuuno Arashiko. Történetünk pedig ott kezdődik, hogy Tarou-t a legjobb barátja egy bizonyos klubba irányítja, ahol is találkozhatunk Isurugi Mio-val, a miniatűr, szőke és hosszú hajú, édes és (elsőre) kedves(nek tűnő) lánnyal, akiről nem mellesleg nekem azonnal Taiga ugrott be a Toradora!-ból. Viszont hirtelen egy vad csavar, és az édi Mio-senpaiból fél másodperc alatt dühöngő örült válik, és nekiesik hősünknek - akiről azonban ekkor tudhatjuk meg, hogy igazából egy perverz mazochista állat! És valahogy bekerül a képbe természetesen Arashiko is, mint az istenkomplexusos Mio új klubjának egyik tagja, aminek egyetlen célja van csupán: hogy kigyógyítsa az embereket a legkülönbözőbb problémáikból. És közben a történet gyakorlatilag minden létező animekarakter-típust felvonultat a véző előtt; Mio-san istenkomplexusos és animés szempontból tsundere, Tarou egy klasszikus tsundere férfifőhős, és mellék állásban perverz mazo, Arashiko az ártatlan szerepe mellett retteg a pasiktól, és amikor csak hozzáér Tarou, gondolkodás nélkül elkezdi verni teljes erőbedobással, és van még a szereplők közt egyszerű női és férfi perverz is, transzi, Tarou-n kívül mindenkire nyomuló biszex csajszi, gonosz lángelme sőt még egy lolicont is találhatunk. És miközben a sztori pörög, és próbálják Tarou 'M-boy'-t kigyógyítani perverz mazochizmusából, lassan kialakul a tsundere sztorikra jellemző hárem-szerűség, a női főszereplőink egytől egyig belezúgnak a főhősbe, pár nyálas jelenet mellett amiért még megéri megnézni az animét, az az, hogy közben alázzák a shoujo-t, alázzák a sounent, sőt alázzák még a doramákat is, miközben az ember azt se tudja hova kapja a fejét. Egészen egyszerűen ragyogó, és én eddig nagyon meg voltam elégedve a még minimálisan se burkolt Zero no Tsukaima és Dragonball paródiáival, szóval asszem csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne röhögni egy kicsit.
Ujvári meg megrohadhat ^.^ E heti bréking nyúz rovatunkat ennek a témának szánom XD Ugyanis amiért aktuálisan imádom, az nem csak az, hogy miatta miután majdnem kitörtem a nyakam bukfencezés közben, neki köszönhetően egy életre elegem lett a talajtornából, sőt talán kicsit még félek is tőle (igen, tudom hogy röhej, de csakis a tűk alatt kapott helyet), nem, most a legújabb húzása miatt vagyok érte oda meg vissza; kitalálta ugyanis, hogy csináljuk meg a jó öreg trükköt, amikor az egész osztály leül a mögötte ülő ölébe, és így a végén egy baromi hosszú sor lesz. És ezt velünk sorban és körben is végigcsináltatta. És én gyakorlatilag minden egyes alkalommal két fiú közé kerültem. Ami azért is gáz, mert újabban ha csak közel is kell lennem egy fiúhoz, azonnal olyan animésen elvörösödöm, legalábbis mindenki ezt mondha, és itt most valakinek az ölébe ültem illetve az én ölembe is ültek. Név szerint a Csipszar. Csoda, hogy élek. Bár Ákos egy seggdej volt végig (csak mint általában), Bendi egész jól megtűrt, és nem mondott semmi rondát vagy sértőt, azt leszámítva hogy miközben a vállamat fogta (égtem. Nem is, ÉGTEM, így nagy betűkkel) felfedezte hogy van melltartóm. Komolyan, ezért Nobel díjjat érdemel. De amúgy ettől függetlenül tényleg rendes volt. Sőt tegnap még az új hajamat is megdícsérte. Ami nagy szó. Mert ő meg a Ribiszandi voltak az egyetlenek, akik megtették nem hogy az egész osztályból, az egész iskolából. Na mindegy, nem akarom ilyesmikkel túlterheli az agyam. Szóval a lényeg, hogy ugye Ujvári aztán le is fotózott minket úgy ahogy végig ült az osztály, és előttem meg mögöttem is sokan mutattak mindenfélét, peace-t meg ördögvillát, na hát én legszívesebben kicsit mást mutattam volna annak a köcsögnek a kamera túlsó oldalán, de inkább csak megültem a seggemen, kussoltam és igyekeztem nem túl szenvedő arcot vágni. Na ennyit mára Ujváriból. (Esküszöm, ezentúl minden hétfőn és pénteken egy bazinagy colttal jövök majd iskolába...)
Újabb bréking nyúz, ezúttal pozitív: végre sikerült tennem is valamit annak érdekében, hogy tiszteljenek az osztályban, ha nem is túl nyilvánosan, de mégiscsak megvillantottam igazi szadista mivoltomat, azt az oldalamat amivel úgy szeretnék hasonlítani Elwenre, de sosem mertem semmit tenni az ügy érdekében, szóval most felbátorodtam. Nem csináltam semmi nagy dolgot, egész egyszerűen tele lett a tököm a Kisszandi pofátlanságaival, és egész egyszerűen a kancsóból amiben vizet hoztam (mert hát a csicskás is én vagyok ugye) egy jó pohárnyit a nyakába locsoltam. Hát ez azért marhára meglepte XD Szerencsére olyan hülye, hogy még csak dühös sem lett érte, szóval nem szólt a tanároknak vagy valami, de azért többet nem mertem az ügyében tenni, mert a legjobb barátja, Réka sokat segít a matekban, és hát... nem akartam ezt a kapcsolatot vele nagyon megrontani XD Szóval ezek után csak önelégült pofával járkáltam a nap további részében. Bár az is igaz, hogy tudnám zsarolni rékát azzal, hogy segítek neki fűdrajzból meg töriből... Na majd legközelebb észben tartom.
Meg azért még történt pár dolog, de most ezek voltak úgy az eszemben, szóval mindegy. Majd holnap is jövök előreláthatólag, de most vár rám a fent látható meglehetősen hosszú lista, szóval... Ennyi mára az esti mese, jó iccakát mindenkinek és senkinek XD

Hű, asszem ez az eddigi leghosszabb lógásom... Kicsit nagyon durva, de hát ez van... kellemetlen, sajnos, de lustaságom némiképp akadályozott. Ugyanis ahogy azt az én drága egyetlen zongoratanárnőm megfogalmazta: Nekem nincsenek korlátaim, csak egy, a lustaságom, de az baromi nagy!!

Szóval most így állunk. És asszem teljes bizonyossággal, mindennek a legeslegadta legelején leszögezem: a burbonliliom és a pókliliom újra egy chaten járnak! Hogy ezt mit is takar? Emberi nyelvre lefordítva azt akarom ezzel mondani, hogy én és Elwen ismét chatkapcsolatba kerültünk. És ez nem feltétlenül negatív dolog. Sőt újabban vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy télleg ő az egyetlen igazi barátom ezen a rohadtnagy bolygón! Na mindegy, a nyálból kilépve bréking nyúz következik ismételten: Elwennel közösen elkezdtünk egy krimit írni! Még címe sincs, de a szereplőit meg a poénjait már előre legyártottuk, és szerintem nagy siker lesz így a netes társadalomban. A történet maga egy alternatív világban fog játszódni, egy helyszínhez ami leginkább az USA-ra hasonlít, de mégsem az. Arrafelé a rendfenntartók élete nem úgy működik, mint nálunk; az országuk úgynevezett Kerületekre vannak bontva, ami körülbelül úgy egy megye területét teszi ki, és ezekben a Kerületekben egy-egy igazságszolgáltatási intézet található, ami mindent elintéz. És a mi történetünk is az egyik Kerület úgymond 'rendőrségének' egyik kis csapatára fókuszál. Csakhát mivel ez egy alternatív világ, az általánosságban megszokott dolgok is kavaradnak kicsit; errefelé sokkal több a gyilkosság, rablás és a többi ilyen erőszakos cselekmény, a rendfenntartók pedig többnyire mind fiatalok, ráadásul lehetetlenül idióták. Így ehhez híven a mi öt tagú csapatunk tagjai sem egészen épek; kezdve a főnükkel, Alaine Hunt-tal, aki egy vérbeli szadista állat, keménykezű vezető és azért, hogy szomorú múltjának zavaró emlékeit elnyomja, folyamatosan Sangriát vedel. Aztán ott van még Deborah Young, alias Debra, aki törődő és a csapat legérzelmesebb tagja, és úgy egységesen egészen normális, leszámítva azt az apróságot, hogy egy csomó gyanús és furcsa dolgot gyűjt, amik lassan már a hóbortjává válnak, és így társai ezzel tökéletesen tudják kínozni is. Aztán ott van még Aaron Knight, akit mindenki csak vén perverzként vagy kujonként emleget, és csupán ezzel közéletes jellemrajzot alkotva róla, ugyanis Knight barátunk annak ellenére hogy egy igazán hasznos ember az akcióban és patológusként kezdte, szóval egy doktorit is magáénak tudhat, szabadidejében ha nem épp Alaine-vel marakodnak, leginkább ártatlan fiatal lányok megrontásával foglalatoskik. A következő alany Lloyd, az elvetemült buzi, és ennél többet talán nem is kell mondanom róla, hogy a kedves olvasóm megértse, miért is lett ő is a gúny egyik fő céltáblája. És végül de nem utolsó sorban ott van Jack Hill, Jack, a kocka, Jack, az új fiú, Jack, a zseni... és többnyire ő csak röhög a háttérben, annak ellenére hogy az ügyekben többnyire ő egyedül végzi a munka oroszlánrészét. És végül, de nem utolsó sorban hogy teljes legyen a kép, ott van az irodai segéd Lacy Parker is, aki szőke hajával és csini pofijával nem csak hogy Jack-et (aki nem mellesleg ha élő nőkről van szó, a szerencsétlennél is szerencsétlenebbnek mondható) és Knightot (igen, pontosan, a vén kujont is) veszi le a lábáról, de sokszor, valamilyen lehetetlen és érthetetlen módon ő pottyantja el csendes megszólalásaival egy-egy ügy megoldásának kulcsát. És még érdemes róla tudni azt is, hogy Alaine gyakorlatilag egy modernkori csicskásként alkalmazza, de ez már csak a zárójel. Szóval ezzel a csapattal követhetjük figyelemmel, hogy mi történik ebben az őrült világban, ahol a rendfenntartókat az alapján rúgják ki, hogy egy hónapban teljesítettek-e egy megszabott számú ügyet, és hogy hogy alakul idiótábbnál idiótább, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb szereplőink sorsa a továbbiakban. Viszont a tömény humor mellé azért néhol komolyabb jeleneteket is csempészünk, mert hát egy krimibe, meg úgy általában az életbe az is kell... Szóval szerény véleményem szerint körülbelül ez minden idők legőrültebb és legbetegebb krimije lesz!

És most vissza a való világba! Bréking nyúz ismételten. Belémvágták a tűt. Igen, megint. És kivertem a hisztit, igen, megint. És sírtam is. Jaj. Igen, megint. Bár kissé megkönnyebbülés volt hogy túl voltam rajta, meg hogy ezzel az idei öt vakcinából kettőt már le is tudtam, bár kissé felemás érzés... De talán csak azért, mert még mindig baromira fáj a bal karom. És mitöbb, valószínűleg még fog is. És most pedig csak egyetlen szót mondok: Battle Royale. Hivatalos új Szent Cél. Az előzőt, a Soul Eater-es táskát csak akkor voltam hajlandó ejteni, amikor Nagyi kijelentette, hogy nem hajlandó fehér táskát venni nekem, plusz amikor elmentünk oda ahol ahová a SakuraZaka az oldalán ki volt írva, hogy va,n és nem volt ott semmi. Aztán szereztem új Szent Célt, egy fasza Thomas Sabo-s (irónia, nem kicsi XD) ezüst cserkészliliomos (új mániám, imádom ezt a mintát, nem is ragoznám tovább) ezüst pecsétgyűrűt, de aztán ezt hamar ejtettem, amikor Elwen kissé 'tejóégezténylegnemnormális' módon reagált rá amikor ezt megírtam neki, továbbá azt hogy a gyűrű 40 ezer forint körüli árban van, és hogy két év alatt talán összegyűjtök annyi pénzt. Aztán befűzött erre a Battle Royale-ra. Oszt lehet hogy megveszem majd még azt a másikat is (a címét már rég elfelejtettem, nem baj majd holnap megint megnézem), meg talán bezsákolok valami Murakamit is, ha már a Mondósok az egekig magasztalják. És a leírás alapján amúgy is érdekesnek tűnik. Meg még van pár újdonság, például az új szürke pulóvereim (öregem, ténylegk kezdek plázapicsás lenni), a Colouring, a Nickelback, az új rajzok A negyedik világhoz, a fizikakorrep, Dan Brown...

Ja, és mégegy említésre méltó dolog, hogy a nővérkémet ma gurították ki a műtőből, immáron mandula nélkül. Aszondja, vagyis inkább azt írja hogy baromira fáj neki, és próbáltam is küldeni neki valami vidító SMS-t, viszont a válasza eléggé sablon-sztenderd betegválasz volt, szóval nem tudom hogy mit gondoljak. Mindenesetre majd rajzolok neki sok szépet, és majd befekszem mellé az ágyba, hogy ne kelljen magányosan ennie a fagyit... XD

Jah. Már megint mangát vettem. Tudom hogy csúnya dolog, meg pénzpazarlás meg minden, de egyszerűen túl nehéz ellenállni a kísértésnek... Úgyhogy inkább meg sem próbálom. Úgyhogy tisztelettel jelenthetem, hogy 50 forint kivételével gyakorlatilag minden az eddigi 3 hónapban összespórolt pénzemet elvertem, plusz még maradt egy jó két maréknyi apróm mellé. Igen, bizony, tudom hogy ügyes vagyok, de akkor is... Bár az azért megnyugtató, hogy Nagyi aszondta, ő megérti, mert ez a mangabuziságom pont olyan, mint amilyen scifi-fétise apumnak volt még anno... De még így is hangoztatja, hogy szerinte ez az egész úgy fölösleges ahogy van. Na nem baj, úgyis terveztem, hogy majd megveszem a Shirahime Sho-t, azt majd olvasgathatja, annak úgyis olyan minden panelje mint egy külön kis műalkotás, és örülhet hogy a manga micsoda egy nagyszerű dolog... XD

Egyébként a mai napomban sem történt semmi különös ezt a mangás dolgot leszámítva, csak annyi érdekesség volt, hogy képes voltam egyig húzni a lóbőrt, pedig tök rendesen, éjfél-hajnali kettő között el is aludtam!!! Öregem, télleg egyre jobban kezdek ütni apumra... Bár ő nem üvöltött a gépével, amikor pókerezett, arra csak én vagyok képes... Na mindegy, szóval ezúttal 4 kötettel gazdagodott ismét egyre csak népesedő mangagyűjteményem; egyszer a Lidércfölde 2-3-al, aztán megvettem még a Hetalia-t (ami egyébként totális pénzkidobás volt, tényleg azon ritka sorozatok egyike, amiben az anime jobb mint a manga, mert ez utóbbiban beigazolódott az amiről már annyi negatív véleményt hallottam, és tényleg nem lehet egymástól normálisan megkülönböztetni a karaktereket), és végül de egyáltalán nem utolsó sorban a Chrno Crusade első kötetét. De ajjj, mekkora már az a manga!! X3 Nem olyan rég az animét is megkíséreltem, de a manga magaslatai után csak színtiszta mazochizmus lett volna próbálkozni vele. Bár igaz, hogy Rosette hangját egész jól eltalálták, de Chrno seiyuu-ja egy kicsit, hát... egy kicsit olyan izé... {:-/ Meg egyébként is már az elején nekem túl sokat nyáladzottak benne, szóval alapból tabu. Nem tudom, mostanában valahogy egyáltalán nem bírom ezeket a nyáltengeres cuccokat. Sőt, amik alapból annyira nem is azok, lassan már azokba is beképzelem, és ezzel kínzom magamat. Lehet, hogy bedilizek. Ami annyira nem is baj, mert már egy jó ideje tervezem hogy egyszer a jövőben majd meg fogok őrülni, de akkor is, ez nekem túl gyors... Szerintem a mostani állapotomban már nem tudnám végignézni háborgás nélkül az SC-nek akár az első 4-5 részét sem. Mert egész egyszerűen olyan... olyan áááá, tehát emberi nyelven ha most elkezdeném nézni, gyakorlatilag úgy kicsinálna hogy az első pár résznél már a fejemet verném a falba. Meg egyébként is, a Chrno animében Rosette nem viselkedik elég szadistán, ahogy elvileg kéne... Basszus, lassan tényleg Elwenné változom... XD Vagy ha nem is, eléggé ilyesztőn kezdek megváltozni... Bár igaz, hogy annyit azért megtartottam a régi önmagamból, hogy a poénoknál a ház is beleremeg a röhögésembe, és képes vagyok csak úgy váratlanul fel-felüvölteni, hogy "JAJ DE CUKIIIIIIII T.T", hogyha az a szereplő csinál valamit olyan édesen, akit a legcukibbnak tartok. És most hogy ilyen Chrno-lázban égek, rengetegszer lehet hallani ezeket a kiáltásaimat, mert nem hogy Azmaria-t tartanám a legcukibbnak, ő még semmi, mert szerintem Chrno gyerekalakban olyan édeeeeees~~~~~ X3 És mivel ő az egyik főszereplő, újabban feltűnően sokat vinnyogok. Ráadásul most meg is vagyok fázva, szóval így bedugult orral még viccesebben hangzanak ezek az elhaló kitöréseim. De komolyan, nem értem hogy lehet ennyire ari, hülye démon... XD Amúgy azt figyeltem, hogy ahhoz képest tök gyerekes O.O Bár az is lehet, hogy az hogy ebbe a testbe zárták kihat az agyára is... hehe... De amúgy tényleg. Attól még hogy max. 10 évesnek néz ki, nem kéne így viselkednie. Mert úgy egyébként meg tisztára olyan Inuyashás külseje van, és úgy meg egyáltalán nem illik hozzá... Na mindegy, hagyjuk, így csak őrlöm magam.

Amúgy, kérdés: én láttam rosszul a Libriben, vagy az EatPrayLove-nak tényleg két teljesen különálló kötete van? Azt figyeltem, hogy az egyik maga az EatPrayLove, a másik meg valami Hűség, vagy mi. És most ezen merengek, most hogy nagy nehezen elszakadtam a mangáimtól. Bár igaz is, hogy tök mindegy. Annyira nem akarom megvenni. Most még több mangát akaroook *-*

Meg most új témám van, amin rághatom magam: gyakorlatilag száz százalék, hogy a manga végén Rosette valamilyen úton-módon meg fog halni. Már AMV-ket is sokat láttam korábban amiben voltak ilyenek, és tény hogy vannak olyan jelenetek amikor Azmaria egy sírnál térdel... És nem többnél, mintha mondjuk a zenekara egyik tagjáé lenne, hanem egyetlen egynél. És hát logikus a következtetés hogy Rosette-é lehet az. De akkor mi a rákomat fog Chrno csinálni? Mármint úgyértem... lehet hogy változom és utálom a nyálas dolgokat de az még mindig bennem van hogy minden mangánál ha van főszereplő fiú-lány pár akiknél van esély rá, akkor szurkolok hogy összejöjjenek. És milyen ciki lenne, én őszintén szólva fájlalnám hogyha Chrno elvesztené a gyerek alakját... :'-(  XD

Egyszóval attól még, hogy szünet van, egész jól elvagyok. Jobban, mint hittem volna. És megint találtam valamit, amiért nyávoghatok, hogy fordítsák má' gyorsabban...

DE TÉLLEG, OLYAN ISZONYAT CUKIIII!!! X3

Ez itt, kérem tisztelettel az első AMV, amit életemben láttam. És tuti, hogy nem tévedek, mert ha egy valamire egészen biztosan emlékszem korábbról az az, hogy hogyan kezdődött animés pályafutásom. Tudom, hogy csak három éve vagyok mangamániás és animebuzi, ami ahhoz képest nagyon kevés, de nekem ezekben az években végig a legfontosabb "táplálékaim" voltak a japán kultúra eme csodái, és fogalmam sincs, hogy hol tartanék ma nélkülük. Mi lett volna ha soha nem ismerem meg a Rosario-t? Vagy a SC-t? Vagy a Zero no Tsukaima-t, a Toradorát vagy az összes többi valaha is látott animémet (a mangákra csak az utóbbi időben buktam rá) egész egyszerűen elmulasztottam volna? Soha nem ismertem volna meg a Soul Eatert sem. Komolyan, a lelkem darabkáiról van most szó, és ha ezek soha nem lettek volna ott nekem, most valami érzelmi roncs lennék, akinek se tanulni, se bármit csinálni nem lenne ereje, talán már valami intézetbe is bedugtak volna. A legnehezebb időszakomban is, apuék halála után ez volt a legnagyobb támaszom, sehol se lennék nélküle. És ez az AMV, a Mambo volt az, ami először bevezetett az animék világába. Asszem nagyjából hogyha nagyon drámaiak akarunk lenni, ennek a videónak köszönhetem azt, hogy most ott tartok ahol. Mármint az életem szempontjából. Mivel először a videoplayeren láttam a vidit és azóta is mindig ott néztem, totál összetörtem amikor a tárhely megszűnt. Azóta a Mambo nélkül senyvedek, ami mindig is erőt adott a dolgokhoz, viszont csak most, hogy elkezdtem főállásban unatkozni így este, jutott eszembe hogy jó lenne megnézni... Aztán egy kis idei szomorúság után rájöttem, hogy hé, ez egy egész profi AMV, szóval mi van, hogyha a jutyubon is fenn van? Én fenn volt!!! :-D És én meg is találtam, ami már haladás! És azonnal tudtam, hogy muszáj lesz ide is feltennem. Csak mert kábé a múltam-jelenem egyik fő meghatározó alakja ez az AMV, amúgy semmi másért.

Ui.: És tudom, hogy bevezető képnek egy bazinagy segg jön be, de emiatt senki ne írja le egyből az AMV-t, mert télleg jó!!! XD Ráadásul az pont Rosette a Chrno Crusade-ből, szóval elég hülyén jön ki... XD De hát ez van, ha lett volna rá lehetőség, valami jobb képet állítok be, de hát azért gondoltam jobb tisztába tenni hogy nem én vagyok ilyen perverz... XD

Olyan sok menő ember élt vagy él ma is ezen a cseszett világon. De most komolyan. Monnyuk Lully. Vagy a királynő szeretője A vasállarcos filmből, akinek már egyébként totál elfelejtettem a nevét. Meg Avril, meg... Meg Elwen, meg Mártica és Sweszti, de én hol vagyok? Komolyan, sehol. Nincs normális személyiségem, miért az emberek mondjuk megjegyeznének. És ezt eléggé fájlalom. Mármint úgy értem nem feltétlenül akarok olyan király személyiséget, mint amilyen mondjuk Elwennek van Fanninak vagy valami, de legalább valami olyan egyszerűség is lehetne, mint Évinek. De akkor is. Lehet hogy azért nem látom rendesen saját magamat, mert én vagyok én, de akkor is. Na mindegy, inkább csendben önállóan eszem ezen magamat tovább... gondolatban...

Bréking nyúz! A mai délutánomat Viruéknál töltöttem. Nagyon király volt, tök jól elvoltunk, kutyáztunk és gépeztünk, egy csóró esküvős játékkal játszottunk a Y8-on, és közben mindenféle számokat hallgattunk a telómról. Persze végigröhögtük az egészet, és nagyon király volt mert éső délután még egy Bud Spencer - Terence Hill filmet is elcsíptünk, és Eszter sütött apró csokis és fahéjjas csigákat, szóval minden remek volt. Kissé féltem, hogy hogy áll majd hozzám Virág, hogy ennyi ideig nem találkoztunk, de aztán végül meglepett, hogy semmit sem változtunk. Lehet, hogy tényleg vannak olyan kapcsolatok, amik sosem változnak meg. Nagyon örülnék, hogyha tényleg így lenne. Továbbá amin a legnagyobbat dőltünk, az az volt, hogy épp játszottunk, és a mobilomról egyszercsak egy Kelly Clarkson szám kezdett szólni, mire Virág elkezdi: - Te, ennek a számnak az eleje tisztára olyan, mint amikor beindítanak egy fűnyírót! És ezen röhögtünk vagy egy órán keresztül, mint valami debilek XD Aztán végül magukkal rángattak a 6 órás misére. Hogy ezek mire rá nem vesznek...? Alapból méteres körzetben kerülöm a templomot, erre van annyi eszem, és beülök végighallgatni egy misét... Ráadásul nem is akármilyen misét, hanem az év számomra legszarabb miséjét, a halottak napit. Na mindegy, valahogy túléltem, szóval nem téma, és még egy kétszázassal is gazdagodtam Eszter jóvoltából, szóval annyira nem bánom XD De azért akkor is.

Ja, és lehengerlő felfedezést tettem ma reggel a Farmerama-val kapcsolatban: azokat a cuccokat, amikkel a különleges halloween-i Jack Shop-ban kell fizetni, az éjszakai módban külön el kell ültetni, és várni hogy kihajtson. Ez engem alapból sokként ért. Mivel eddig mint valami idióta gyakorlatilag azt vártam, hogy ezek a cuccosok majd önállóan sokszorosítják magukat a sufniban, kipróbáltam elültetni párat. Mivel egy denevérbarlangra vágyom, ezért elültettem pár koponyafát, sírkövet és kísértetet (mostanáig érdekel, hogy azt hogy XD), és egy kis ideig gyönyörködtem bennük, hogy jujj de bájos a kiszáradt föld. Aztán úgy gondoltam, teszek egy vakmerő kísérletet, és megnéztem, meg lehet-e a sírköveket is trágyázni és locsolni. ÉS MEG LEHET!!! XD Komolyan mondom, még a szellemeket is meg lehet trágyázni ebben a hülye játékban!! XD Ettől azért dobtam egy hátast, de nem baj, csak jól járok vele, szóval biztos ami biztos, a kis kísérteteimnek még szupertrágyát is adtam, hogy jól nőjenek... Bár lehet hogy a levágott kezemnek jobban örültek volna, de leszarom, trágyát kapnak és kész! XD Amit már egyszer oly nehezen elnyertem nekik, ha-ha-ha...

Továbbá még egy nem túlságosan új hírrel szolgálhatok: unom magam. Mindenki azt hiszi, hogy hű milyen fasza dolgok az iskolai szünetek, és igaz hogy én is várom őket meg minden, de attól függetlenül nem szeretem őket. Nem az hogy utálom a szüneteket vagy valami, mert szerintem nincs is olyan barom a Földön, de akkor se vagyok értük oda. Tudom hogy pihenés meg minden, de akkor is... Totál nincs mit csinálnom ilyenkor. Csak punnyadok. Ami nem mindig feltétlenül jó dolog. Kéne valami értelmesen csinálnom, de hát odakint hideg van, de hó meg még nincs, szóval az egész értelmetlen... Attól még tervezem, hogy holnap bemegyek az Árkádba, jól betankolok mangákból és beleolvasok kicsit az EatPrayLove-ba de ez akkor sem normális program.

Bár az is igaz, hogy újabban elkezdtem egyre többet gondolkodni a szörnyeken amiket csak úgy randomban rajzolgatok. Már egy pofás kis sztorit is kitaláltam hozzá, és érzem hogy egy nagyon király szerepes oldalt össze tudnék így hozni, csak hát túl lusta vagyok hozzá... És még amúgy sincs elég rajz. Viszont a saját karakteremen már nagyon dolgozok, és legalább neki lesz valami jó kis jelleme... Még nem neveztem el, de az tuti, hogy a kedvenc karaktertípusom lesz: csöndes, titokzatos és bölcs, aki olyan, mint egy súly, aminek egyetlen feladata az egyetemes egyensúly fenntartása. Bár igaz, hogy lehet hogy egy kicsit megkavarom és egyedivé teszem a jellemét, és belecsempészem a másik kedvenc típusomat is, és folyamatosan másokat fog gyerekesen piszkálni... XD Majd még meggondolom. És még más karikat is kitaláltam már, többek közt egy nagyon különleges lányt, aki most hogy így átgondolom, kísértetiesen hasonlít Elwenre... Lehet hogy így is keresztelem majd el. De hagyjuk... A sztorit viszont bocsi, most lusta vagyok leírni, mert naon hosszú... T.T Hiába, nem mindig jó dolog hogyha az embernek van fantáziája... És egyébként is még rendesen meg kell fogalmaznom, mert egyenlőre még nagyon hülyén jön ki, hogy minden mondatban legalább kétszer benne van az a szó, hogy 'világ'... Majd holnap jövök XD