Helló, itt Kiwi beszél élőben a VII. kerület egyik békés kis utcácskájából, és ez itt a hójelentés, emberek. Azt hiszem, azt kell mondjam, hogy
EMBEREK, ESIK A HÓ!!! :-D
Nem is olyan rég még kissé melankólikus hangulatban néztem a Bakumant, miután totál bepörögtem és egy mániákus idiótának tűntettem fel magam Elwen előtt (de legalább azért megdícsért, hogy nyakon öntöttem a Kisszandit... XD), viszont most teljesen fel lettem pörgetve!! :-D Ez hó, emberek, HÓ, hó, hó, hó!! Nagybetűvel, kiemelve, döntve, aláhúzva és ezeknek sok ezer kombinációjával kijelenthetem, hogy ez tényleg igazi, fehér, hideg, gyönyörű hó!! Valahogy a tekintetem miközben felvettem a pizsamámat, kitévedt az ablakon, és miután egy kis ideig csak bámultam ki a fejemből, valami igazán érdekesre lettem figyelmes: a szomszéd ház teteje ugyanis nem olyan volt mint amilyen szokott lenni, hanem... különösen fehér. Több másodperc kellett ahhoz, hogy összerakjam magamban a kis puzzle-t, de aztán felidéztem, hogy tavaly télen is ugyan ilyen volt a szomszéd ház látványa, és tisztán él bennem, mert akkor is, mint most, a hó valósággal megvilágította, és sokszor éjszakába nyúlóan csak bámultam, ahogy a fó kavarog odakint, és ahogy a hátsó ház teteje egyre fehérebb és fehérebb lesz...
Mert a tél a kedvenc évszakom!! :-D Imádom a hideget, a csúszós dolgokat, a korcsolyázást és azt amikor az egész iskolából az összes felsős a focipályára tömörül, és mindenki egymást dobálja hógólyókkal... És a hó!! Az maga a leggyönyörűbb az egészben. Olyan tiszta, olyan puha, és igaz hogy hideg ugyan, de mintha mindig ott lenne mindenhol és vigyázna rám, a csatlósom és a gondviselőm, nagyon fontos nekem. Nem tudom, hogy hogy tudnék rendesen meglenni Los Angelesben. Nem tudom hogy lehetnék meg hó nélkül!
Mint sok más félelmem és mániám, ez a hófétisem is csak az elmúlt évben alakult ki. De nem tehetek ellene semmit, egész egyszerűen magával ragad és kész!!
Tehát mikor lassan beszivárgott az agyamba az információ, és lassan megfogalmazódott bennem, hogy "aztaqrva, vazze ez hó!!!!!", amint észbekaptam természetesen azonnal nyakam törve rohantam le Nagyi szobájába hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Természetesen még fenn volt, de azt mondta, ő nem jön ki velem, de nekem megengedte hogy kimenjek kicsit a hóba, ha jól felöltözöm. Olyan nagyszerű volt!! :-D Mindenütt csend és nyugalom, hó borított mindent, például a szomszédunk, Béla régi bogárhátú kis autóját már rég teljesen belepte, és a lámpa fényében tökéletesen látni lehetett, ahogy az apró pihék csendesen kavarognak.
Igen, lappang bennem egy ötéves kisgyerek is, akinek mindene a hó, de istenem... kövezzetek meg érte!!
Igaz kissé bánom, mert így holnap nem látogathatjuk meg a nővérkémet, de attól még rendben van. Holnap pedig elmegyek egy hosszú-hosszú sétára - a hóban!! :-D De most hogy kinézek, úgy tűnik, lassan már a sövényt, a fenyőfák ágait és a kéményeket is belepi... Olyan eszméletlenül szép!!

Na jó, asszem én most megyek havat bámulni... Pá mindenki!! Jó éjt, és jó havat holnapra is! :-D