Tényleg eléggé úgy tűnik, hogy elhagyagolom az oldalt. Az én hibám lenne? Bár igaz is, ki másé. De most is itt vagyok. És tényleg kevesebbnek tűnt. Összefoglalva hogy mi történt az elmúlt pár napban: gyakorlatilag télleg nem történt semmi. A legemlítésreméltóbb események közé csupán annyi tartozik, hogy megkezdődött a szünet, itt voltak a rokonok kb. egy óráig és Gabica elvitte a Chuck 4. lemezét is, szóval már néznem sincs mit, továbbá Nagyimmal bementünk tegnap a városba, hogy megkapjam azt a pofás Soul Eater-es táskát a SakuraZakából, ami után már hónapok óta vágyakozom, aztán mikor elmentünk a címre, ami a bolt oldalán meg van adva, nem is volt ott, aztán továbbmentünk a Moonlight Meido-hoz, ami meg be volt zárva, szóval mondhatom tök eredményesek voltunk XD De nem baj, Nagyim megígérte, hogy jövő héten már tutira elmegyünk a Meido-ba, aztán pedig lehet hogy elrángatom az AnimeLand új boltjába, és megvetetem vele a Soul Eater első két kötetét angolul, fuhahaaa... Vagy lehet hogy az Árkádba kéne mennünk és magyar mangákat vetetni vele...? Igaz, hogy úgyis akkor fogom kapni a zsebpénzemet, szóval azok mellé a kötetek mellé amiket én fogok majd venni a Libriben, poén lenne ha még vele is vetetnék párat... Már kész listám van arról, hogy miket szeretnék, és tudom hogy csak nagyon kell akarnom őket. Szerepel rajta Lidércfölde, Nana, Bania, Tarot Café és Hetalia, egész egyszerűen minden ami elképzelhető. (Meg Chrno Crusade, meg LoveCom, Alice Csodaországban, Grimm mesék, A vízisten menyasszonya, és még annyi... lehet hogy egy Death Note-ot vagy egy Hellsing-et is becserkészek mellé. Vagyis bőven 2011 lesz mire mindenem meglesz amire vágyom. De addig még ott a névnap, a mikulás, a karácsony... Olyan sok a lehetőség, ez a kedvenc szakom az egész évben!! X3 Mangára fel!)

Ma pedig szintén kedvenc szünet alatti elfoglaltságaimnak hódoltam. (értsd: aludtam, punnyadtam, tömtem a fejem többé-kevésbé egészségtelen kajákkal, aludtam és görnyedtem a gép előtt. meg még egy kicsit aludtam.) Bár igaz, hogy délután egyszer Nagyival bringára pattantunk és eltekertünk felfedezni a Rákospatak vadi új fantasztikus kerékpárútját. De ez sem volt olyan nagy szám, gyakorlatilag nem volt semmi más csak a totál lepusztult, frissen feltúrt ráadásul őszi táj, plusz a sok hülye ember akik ide-oda csapongtak egyik sávból a másikba, egy kölyök például majdnem nekiszaladt Nagyi biciklijének. De ami pozitívum volt, hogy hazafelé megálltunk a 4 utcai boltnál és vettünk egy kis zöld teát meg mogyit. Nagyival felváltva voltunk benn a boltban, és míg az egyikünk vásárolt, a másik őrizte a bringákat, mert odakint a cangatárolónál volt pár nagyon megbízhatatlannak tűnő fazon, (pontosabban egy fazon és egy nő) akik folyamatosan hangosan üvöltözve és káromkodva társalogtak egymással, és a pasason még az is látszott hogy vagy van valami komoly mentális problémája vagy túl sokat ivott, és hát látszott is rajtuk azért hogy van bennük pár vonó, szóval volt alkalmam végighallgatni egy hihetetlenül elmés társalgást arról, hogy valakinek az apja tuti, hogy vissza fog fogadni valamilyen bizonyos 'r***ncot' és hogy egy a boltból kilépő, vodkától bűzlő (Oroszorszáááág XD erről majd később bővebben) mókus micsoda egy idézem 'f*szfej' hogy nem vett macskakaját. De aztán szerencsére végül megjött Nagyim, és nem kellett tovább hallgatnom eme elmés társalgást.

Aztán ismét bréking nyúz következik: 2, azaz kettő darab új manga került be sikeresen a kedvenceim körébe. Ezek pedig a Lidércfölde és (főképp) a Hetalia. És most az utóbbiról kívánok szólni. Csak annyit, hogy HATALMAS!! XD Igazándiból az alapja egy elég lapos sztori, és több (jobb) poén is lehetne benne, de attól függetlenül az egészből a kedvencem a karakterkidolgozás, ami szerintem nagyon jól sikerült, és még így is remekül szórakoztam a pasta bastard Itália vezetésével a szereplők hülyeségein. A legnagyobb forma az egészben szerintem Oroszország a vodkamániájával és burkolt brutalitásával egyetemben. Itt-ott nagyon kellemeseket röhöngtem rajta, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, vagy végre az unalmas töri-sorokat egy kicsit más szemszögből is látni szeretné. Ugyanis ebben Anglia átokszórásától kezdve Itália értelmiségi megszólalásain és folytonos Németország segítségére szorulásától a ruszki Oroszország és Franciaország a lélek mélységeit feltáró beszélgetéseiig minden megtalálható, ami csak kell. És igenis van ahol nagyot üt XD

És ez már csak egy kis zárójel a végén: a manga kolleksionom végre kezd kialakulni, immár kiegészült egy Lidércöldével és az újonnan megjelent LoveCom harmadik kötetével, plusz végre Shaytól is sikerült visszaszereznem a második részt, viszont ezzel kapcsolatban nagy szentségsértés történt: az én egyetlen tesókám volt olyan drága, és nem bánt vele elég óvatosan a hülye túlságos szorossága miatt, és megtöre a manga gerincét, szóval most úgy hullanak belőle a lapok, mint anno Kriszti angol mangájából (mert neki is van ám, a kis eminek, akármilyen hihetetlen, az Avril Lavigne Make 5 Wishes első kötete, és még valamikor köcsön is adta, csak hát így megtörve eléggé élvezhetetlen volt), szóval úgy döntöttem, hogy a legközelebbi zsibbvásáron el is fogom adni. Eléggé megalázó hogy egy viszonylag új és csak párszor olvasott mangát kénytelen vagyok eladni. Szerencsém lesz, hogyha találok rá vevőt, mert hát meg van törve és ez jól odaveri a minőségét, még ahhoz is pofa kell, hogyha 300 forintot kérek majd érte, de hát ezt is tudjuk kinek köszönhetem... Mondhatom, nagyon boldog vagyok -.- Pedig amikor megvettem ráment egy teljes havi zsebpénzem kétharmada. Igen, csóró vagyok, egyszer is alig tudtam megvenni, nem hogy kétszer. Ez annyira... szar érzés. Vagy lehet hogy ezt a kötetet pont Nagyi vette meg és az egyet vettem meg én...? Ahha, asszem így volt, de a pazarlás akkor is pazarlás marad. Továbbá el fogom még adni azt a két Bolondok aranya kötetemet, mert az is valami nagyon gagyi sztori, meg pár Narnia könyvet, és a Beach Girlz első könyvét, amit egyszer régen még a szülinapomra kaptam, de sajnos nem olvastam bele mielőtt megvetettem magamnak, és így nem derült ki hogy miről is szól valójában: kereken, feketén-fehéren hamptoni k**vákról. Ami azért nekem egy kicsit sok. Nem baj, lehet hogy ezeket megveszi valaki a karácsonyi vásáron, kijön belőle az EatPrayLove vagy legalább egy Chrno kötet, vagy nem is tudom, de legalább valami... Szóval elég szar helyzetben vagyok ezen a téren. Mindenki köteles szurkolni, hogy meg tudjak szabadulni tőlük!! T.T

Imádom azt a sapkát, egész egyszerűen nincs rá szó!! És kell nekem. Egész egyszerűen olyan gyönyörű... Tökéletesen passzol az új imázsomba amin dolgozom. De csak Amerikában lehet kapni, AMERIKÁBAN!!! Ki az a hülye, aki ilyen fasza cuccot a hülye amerikaiak kezébe ad?? De most komolyan!! XD Ráadásul ott még is csak a neten lehet megrendelni, a neten!! Na jó, mostmár hivatalos, hogy utálom Amerikát, a tagolatlan partvonalával, a Jeges-tengeri totálisan szabálytalan formájú szigeteivel és a hülye netről-rendelős kockáival együtt XD Még az én gyönyörűséges sálamhoz is menne színben (na jó, csak úgy nagyjából), de nem... Már két napja nézegetem a képeket a ZeroChan-on, hogy megtaláljam azt a kalapoldalas reklámot, amiben először ráleltem... De most végre megvan! Azt hiszem, be is teszek róla egy képet, ez lenne a drága: pix

Hát nem egy álom, de most komolyan! Ez szerelem. Majd megkérem Nagyit vagy az Icát, hátha meg tudják nekem varrni vagy kötni, bár igaz hogy az eredeti a képen kötöttnek tűnik...

Amúgy igen, senki sem olvasta félre: új imidzsem lesz. Nem is az hogy imidzsem, inkább stílusom, ez a szó jobban jellemzi azt amire gondolok ez alatt. Mivel a fejem telis-tele van ruhatervekkel, minden nap vadul szövöm a jobbnál jobb ruhaötleteket, egyre királyabb cuccokat kapva, lassan már sóvárgok hogy felvehessem azokat amiket elképzelek, végülis úgy döntöttem, nem cicázok: egy nap tényleg hordani fogom a fantáziáimat. Hogy mégis hogy is gondolom hogy én, egy egyszerű jelentéktelen Soul Eater fan halandó, hogy valaha is úgy öltözhetek ahogy kedvem tartja, annélkül hogy áruházakban kéne kujtorognom és keresgélnem, mint valami plázapatkánynak? És egyébként is fogadni mernék egy tizesben, hogy még úgy sem találnám meg az ízlésemnek tökéletesen megfelelő és a még így is pontosan hozzám illő dolgokat. A válasz egyszerű: Nagyim varr és köt, varrógépünk, ollónk, dobozunk van itthon, és a nagynéném ráadásképp varrónő, megtaníthatnak méretet venni, ruhákból bevenni, anyagot kiszabni, egyszerűen mindent de mindent... Igen, én akarom megvarrni magamnak a ruháimat. Tudom hogy abszurdnak tűnik és aki először hallja őrültségnek vélheti, de igazából nem is az, meg úgy egyébként én amúgy is egy őrült vagyok, szóval miért is ne? Az álmaim egy karnyújtásra vannak, mondanám hogyha nagyon nyálas akarnék lenni. Ha igazán belejövök, akár még a sapkát is megköthetem magamnak.

Tudom, hogy a terveim nagyratörőek, de szerintem ez akkor is megvalósítható, sőt mitöbb, nagyon király és menő ötlet. Végülis ki tudná jobban, hogy mi kell nekem, mint én magam? Pontosan erről beszélek. Viszont sajnos hogy igazán elsajátítsam ezeket a dolgokat, hogy igazán jó varrónő-féleség lehessen belőlem idővel, rengeteget kell tanulnom, és a legtöbbet Icától, viszont ő sajnos Verőcén lakik, szóval kizárt, hogy egész egyszerűen suli után vagy hétvégenként asszisztáljak nála mint tanítvány. Vagyis a belépésemet a varrás világába halasztanom kell nyárig, mert hát évközben a legfontosabb sajnálatos módon a tanulás, hogyha tényleg be akarok kerülni a 'Laciba. Viszont ez végülis a tényeken semmit sem változtat, sőt mitöbb, ebből adódóan már meg is van a tervem egész jövő nyárra. A nyárból másfél hónapot kint töltök majd Verőcén, napközben ott szórakozok, vigyázok a házra, grasszálok vagy bicajozgatok a városban, amíg a ház népe dolgozni van, aztán este ha Ica hazajön, adhat nekem varróleckéket. Mondhatom, tökéletes kilátások, jobbat nem is kívánhatnék! Aztán persze elmennék a Kápt'füredi táborba is, bár mivel nem igazán lesz ott barátom, azért remélem élvezni fogom, és a nyár többi részét pedig itthon töltöm majd. Már csak Nagyival meg Icáékkal kell megbeszélnem a dolgot, és sikálva is van... XD De szerintem ha nem is maradéktalanul, de beleegyeznének. Már most annyira várom, pedig még csak most kezdődött az év és mégis... Kjááááá... És érzem, hogy ez nem fog csak úgy elmúlni mint a mániákus fellángolásaim. Már most elkezdtem rajzolni a ruhaterveimet, és ha törik, ha szakad, egyszer viselem majd őket... A tökéletes nyári szünetemről pedig nem mondok le soha. Ez az új legfőbb célom. És száz százalék, hogy el is fogom érni.

Úram istem. Egy egész hónap. Képes voltam ellógni egy egész hónapot! Tudom hogy a blogolás nem kötelező, meg minden, de ez akkor is feldolgozhatatlan számomra. Ilyen gyorsan telne az idő? Ez alatt annyi minden történt velem, hogy rámesteledne, mire az egészet lekörmölném, és a gép is levágná a végén az egésznek vagy a háromnegyedét. Na jó, kezdjük a legfontosabb dolgokkal az elején: ennyi sok idő alatt rengeteg mindenre ébredtem rá. Többek közt arra, hogy én nem is vagyok annyira hülye. Vagy az is lehet, hogy a hetedikes anyag könnyű. Én nem tudom. Minden esetre, ha akarom, megy. Viszont most a mai matekórán körülbelül olyan érzésem volt, mint amikor magabiztosan megyek előre, büszkén és felszegett fejjel, pedig senki sem figyel rám, és aztán egyszer csak valaki elém rúg valami nagyot és nehezet, de nem igazán aggódik miatta, mert úgy véli, hogy én majd átlépem, ahogy az előző akadályokat is, viszont a nagy magabiztosságomban ebben az egyben pofáraesek, és emiatt nagyon is szarul érzem magam, igaz hogy ezt csak az a személy veszi észre, aki odarúgta azt amiben elbotlottam, de engem akkor is nagyon zavar ez az egész. Azt már felfogtam, hogy idén félvékor matekból ötös nem leszek, de legalább egy négyesnek ki kell jönnie, ha most begyűjtök egy kettest amiatt a rohadt szöveges feladatsor miatt. És így még ha sok jobb jegyet szerzek mellé és kivívom Viki néni totális és száz százalékos empátiáját, talán, de csak talán lehetek ötös év végén, és akkor talán, de csak talán felvesznek majd a Szent Laciba, és talán, de csak talán az életem úgy fog alakulni ahogy én remélem, hogy alakul majd. Ahh basszus, itt túl sok a talán. Ez most olyan, mintha mikor pofára estem, meghúztam volna a bokám, és attól még, hogy fel tudok állni és továbbmenni, a lábam attól még fájni fog még egy ideig. Nos, most hogy kifiléztem őszinte aggodalmamat az iránt hogy egyre nagyobb lúzer kezdek lenni, vizsgáljuk a dolgokat optimista szemszögből; azt hiszem arra is rájöttem, hogy én nem is vagyok annyira dagadt. Oké, mindenki hajtogatja, és Dani is piszkál tovább, de ő akkor is csak egy seggfej, nem? És az is marad, szóval nem számít mit mond. És nem csak ő, mielőtt még valaki félreérti, hanem bárki más. Panna, vagy... tényleg, de tényleg akárki! A nyár alatt egy csomót fogytam. Mitöbb, karcsúsodtam. És ezt nem csak saját magam vígasztalására mondom, tényleg így van! Nem hagyhatom, hogy mások befoylásoljanak. Velem van az erő (és a szelektív hallás ;-]) ahhoz, hogy ezeket a hülye megjegyzéseket csak úgy magam mögött hagyjam. Vagy különben sosem leszek olyan, mint a nővérem! Nem hagyhatom! Tesó vasárnap meg is dícsért, hogy büszke rám, hogy megcsináltam amit kért, és nem blicceltem el a hétvégi tanulást. Igen!

Hát. Igen. Rengeteg dolog történt, tényleg olyan sok, és már bánom hogy nem írtam le őket, mert le kellett volna. Különben el fogok felejteni mindent. Ezek apró dolgok, de mégis fontosak, de akkor is leperegnek rólam, egész egyszerűen a tanulás és a munkálkodás közben elsüllyednek az elmém mélységeibe, és lehetetlenség őket újra felidézni, hogyha nincsenek ilyen szépen lejegyezve. Szomorú, de így van, erre is most jöttem rá. Egyszóval megtaláltam a blogolás értelmét, szóval most egyben büszke is vagyok magamra :-D Szóval, hogy ezt ilyen szépen megálltapítottuk, néhány újdonság jelentéktelen kis életemből mindenkinek aki nem kíváncsi rá (és annak is aki esetleg igen); úgy szenvedéllyeim vannak. Igen, ismét. És nem, nem hagytam magam mögött a Soul Eater-t; mondhatni, mániám még nagyobbra nőtte ki magát. Jelenleg épp a magyar feliratos anime részeket keresgélem a net kuszaságában, miközben lépten-nyomon összeakadok szinkronos részekkel is (ahogy abba beszélnek, na az odaver XD Komolyan, az első rész vége felé már úgy voltam vele hogy a kardomba dőlök. Speciál kedvenc: ahogy Maka kimondja Soul nevét. Azon azt hittem, dobok egy hátast, nagyon durva XD), továbbá csatlakoztam azon emberek táborához, akik a manga kapcsán idegesen feszengve, a kezüket tördelve várják hogy kijöjjön végre az új fejezet. De mivel havonta jön ki és a következő csak novemberben lesz esedékes, szenvedek. De főállásban. Visszaolvasni meg nem visz rá a lélek, nem is tudom hányszor olvastam már végig az első fejezetet újra és újra, de sosem jutok tovább az ötödik résznél. (Azért gondolom ebből is érződik hogy kik a kedvenc szereplőim :-D De most komolyan, tiszta idegtépő Black Star hülyesége és Kid... na jó, Kidben nem találok semmi hibát, mert hát tökéletes karakter, szó szerint, én személy szerint imádom, de attól még továbbra is türelmetlen vagyok... XD És most pont egy olyan résznél akadt meg a sztori hogy arrrrrgh....) Szóval, visszatérve a szenvedélyekre, sok új kedvenc számom lett, végre és megkaptam a szülinapom óta ígérgetett USB kábelt a telómhoz, szóval most gyakorlatilag bárhová megyek ott csücsül a zsebemben valami 130 szám, és még így is alig van valami a memókártyámon. Új kedvencem a Sum 41 például. Aha, tudom hogy furcsa, amikor a lányöltözőben meghallották hogy miket nem hallgatok, Panni még meg is szólt, hogy mi van most átváltottam metálra, vagy hogy? És ráadásul ezt a Soul Eater-es számokra mondta, amit mellesleg totálisan helytelenítek, mert a Resonance-nak semmi köze a metálhoz, sőt még csak a Sum 41-nak sem mondhatnám, de aztán végül nem szóltam semmit. De a Strenght-et meglepően jól viselték. Na mindegy. És még új hobbit is találtam magamnak, éppen ma, éppen most: szürnyecskéket rajzolok. A rajz órán kezdtem el, eleinte denevérnek indult, aztán ilyen kis izé lett belőle, de tök cuki :-D Még be kell fejeznem a színezését, cerkával csinálom de így is tök jó, szóval gondolkodom rajta hogy esetleg csinálhatnám netalkalmasra is. Úgy gondolom hogy meg lehetne belőle nyitni egy neveldét. Ilyen halloween-stílusú kis lényecskékből lenne, tök fasza, szerintem bejönne az embereknek meg minden, és minden lény egyedi lenne, igaz hogy ez nagyon sok meló, de amíg élvezem, nem gáz. És ez is olyasmi lenne mint a pokemon, hogy lehet a lényeket fejleszteni, és egyre nagyobbak és erősebbek lesznek, több képességgel, és a többi. De ezek olyanok lennének mint a házikedvencek, vagyis pontosabban nem egészen, mivel saját lakóhelyet kell nekik biztosítani, ami a saját egyéni igényeiknek megfelel, és az ellátásuk, etetésük is plusz pénz, meg igaz hogy az első kis lény meg az otthona ingyenes lenne, de ha a tulajdonos akar még, fizetnie kell érte. Lenne egy kiinduló összeg, nem túl sok, hogy azért etetni tudja az állatkáját de mégis feladatok elvégzésére kényszerüljön, amikért pénz, a lényecskéjének fejlődőpontok és esetleges tárgyak, vagy nagyon különleges esetben egy új lény is járna. És még órákig tudnék mesélni a dologról, mert egész délután ezen agyaltam, viszont most sajnos mennem kell, mert vár a házi... földrajz és nyelvtan, mondatelemzés, úúúú, a kedvencem... Jaj ne, akkor most hivatalosan kijelenthetjük hogy a kockaságom veszélyben forog?! Szerintem lúzernek lenni rosszabb kockának, lehet hogy valamiféle mélységek felé süllyedek?! Iszonyú... De holnap mindenképpen írni fogok, minden esetre.

BWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHH... Igen, igen. Tudom, lógtam, rossz kislány vagyok, de ez most tényleg kiakaszt. Utálom az animék végét. Most vadi új szenvedélyt találtam magamnak; a legújabb kedvencem a Soul Eater. Elég új hozzám képest, hiszen eddig a shoujo-k rózsaszín illatfellegében lebegtem, és most nagy lépés, hogy belevágtam egy shounenbe, de meg kell hogy mondjam; IMÁDOM!!! X3 És ez most komoly. Igen, igen, tudom hogy minden alkalommal ezt gondolom, aztán meg pofáraesek a saját hülyeségemtől, mert feltűnik egy új kedvenc, de ez most akkor is más. Nyilván egy olyan csaj, mint én, aki idáig gyakorlatilag a shoujo-ból táplálkozott, az elején egyrészt elég nehéz megszoknia a Soul Eater sajátos kis világát és auráját, de miután megszoktam az én fülemnek kezdetben kicsit még különös seiyuu-hangokat és az egyedi, egy kedves ismerősöm szavaival élve valahogy olyan "halloween-os" grafikát, rájöttem hogy ez most tényleg kedvencem, és ezt nem csak úgy mondom. Nem úgy mint anno az SC és a társai, amiket csak úgy magam mögött hagytam. Azt hiszem, a Junkie végét-sem-látom nyáltengeréből végleg kilépve, vallást váltottam. Természetes, hogy végig üvöltöztem a számítógéppel az anime alatt és minden egyes szereplőt szídtam ahogy az meg van írva, hogyha valami ordenáré hülyeséget csináltak (erre tökéletes példa amikor Maka a 49. részben rohan lefelé a lépcsőkön... És folyik mögötte az az izé... Gyakorlatilag hangosan üvöltöztem hogy "EZ A SZERENCSÉTLEN MÉG NEM LÁTOTT HORRORFILMET SOHA?!" XD De na jó aki meg akarja nézni nem lövöm le a poént, csak egy kis feszültséget fokozok... XD), meg természetesen mint valami shoujo-boszorkány végig kántáltam, hogy valaki jöjjön már végre össze valakivel, mert különben itt vér fog folyni... De hát azért végtére is egy shounenről beszélünk, ami természetesen nem erről szól... Hát igen, ezt hozzák ki belőlem az animék XD Mindig meghülyülök tőlük, ezért is maradok a mangáknál. És amikor azért kínoztam magamat, hogy ez az egész hogy lehet ilyen érzelemmentes (ami természetesen nem így van, csak hát én alapvetően mazo vagyok XD), elsősorban persze Makára és Soulra gondoltam. Ami a legjobban megdöbbentett az egészben az eddigi nyilvánvaló shoujo-mániám, vagy mondjam inkább, hogy korszakom után, az az, hogy nem az volt köztük, amit eddig megszokhattam, hanem valami egészen más, amire nem számítottam: bizalom. És nem is csak bizalom, mint valami leeresztett gumicsónak, hanem BIZALOM, így nagybetűkkel. Aztán minnél többet téptem magam ezen, rájöttem, hogy ennek így kell lennie. Ha nem így lenne, valószínűleg én sem szeretném annyira ezt az egész animét. Akkor nem néztem volna végig mohón, visongva és folyamatosan szorítva, mint valami idióta, hogy mi lesz a következő részben. DE ÉN TUDOM, HOGY CSAK TÜRELMESEN KELL VÁRNOM, ÉS LESZ VALAMI!!! XD Addig is, amíg a mangaka tépi az idegeinket (immáron 6 éve... XD durva, 7 évesen eszembe nem jutott volna, hogy most épp egy mangát ír és rajzol, ami később olyan fontos lesz nekem... Heh, sajnos ilyenkor jövök rá mindig, hogy mennyire kölyök vagyok még...), na meg persze az animés stábét, hogy mikor kezdhetik papírra vetni a következő évadot. És mi itt, kicsiny és jelentéktelen Európai kis országocskánkban várhatjuk, hogy valaha is elérjen idáig a Soul Eater manga. Komolyan, hogyha a Mangafan vagy tudom is én, melyik kiadó nem kezdi el sürgősen fordítani, én nem is tudom mit fogok csinálni XD Na jó. Semmit. Ez nyilvánvaló. De olyan jó érzést ezt így kimondani, túl nehéz ellenállni a kísértésnek, szóval inkább meg sem próbálom. Igaz, eddig még csak az animén vagyok túl (kemény 4 nap alatt néztem végig, jeeeee), a manga keresésének pedig csak holnap látok neki, viszont már így is megvan pár dolog, amitől legszívesebben a kardomba dőlnék. Az egyes számú. Az anime vége. Na ne már. A Kishin megilyed tőle. Majd pont. Bár ezt azért még fel lehetne dolgozni, meg minden, de szerintem ez túl elcsépelt befejezésnek. Oké, oké, nyilvánvaló, hogy még nyitva hagyták a sztorit, hiszen ongoing a manga alap. De akkor is, már. Eredetiben az egész tök másképp van (de hát hát lássuk be, az animékben mindig kicsit megcsavarják az alap történetet). Deh mosht khomholyhan, ne már. Ez most tipikusan olyan befejezés, hogy az ember azt mondja: 'Na és miért nem adják a következő részt a jövőhéten? Hja, ez most a vége volt?' Ráadásul még egy csomó szál csak úgy fennakadt félúton a vége felé. Kezdjük az Eavens-el, vagy mivel. Nem akarok spoilerezni, úgyhogy nem fejtem ki bővebben. De szerintem így meg senki sem érti. Na mindegy XD Ez az amit az a hülye kis manó mondd az egyik olyan részben, amikor Soulnak zongoráznia kell. Már megbocsájtsunk, de kéremszépen ez mi volt? Szerintem a stílusától függetlenül minden mangaka nagyon hasonló. Sőt mitőbb a nagyobb, vagy akár olyan egyszerű szabad lelkű kis kezdő írók is, mint én. És senki nem olyan hülye, hogy egy ilyen érdekes szálat csak úgy hopp! - lógni hagyjon a levegőben. És még sorolhatnám. Ezek olyan apróságok, amik nagyon tudják cseszni ám az agyamat. Aztán a kettes számú bosszantó dolog: AZ ANIMÉNKET......... SZINKRONIZÁLTÁK. MAGYARUL!!!! És olyan kimondhatlanul szar, hogy én már az első rész kezdő 2 mondata után feladtam, és kidőltem. Na ez azért durva. Az eredeti után olyan volt, mintha a fejemet verném a falba. Bohorzahalmahahahahaaaaaaaas XD Én Soul érett hangját szoktam meg, erre berakják neki valami kölyökét... És ahogy Maka kimondja a nevét X"D Mostmár csak röhögök rajta, naná, de a kezdeti sokk akkora volt, hogy teljesen kikészültem, és azonnal neki is ugrottam a 40. résznek, ahol épp tartottam XD De most háborgó kis lelkem lassan megnyugszik, mert így olvasgatom a mangafan fórumán a Soul Eater topicját, és mindenki olyan megnyugtatóan fecseg róla, hogy egészen lenyugodtam... De attól még fel vagyok ám háborodva ezen a szinkronos incidensen, természetesen, és nem csak magamon röhögök az egészben!! XD Még mindig jobb mint amikor az utolsó rész előtt már a 45.-nél elkezdtem szenvedni, hogy mikó' jön má' a vége... Pedig igazándiból sosem akarom, hogy vége legyen, de mindig kikészít, ahogy terelnek benne... XD

Na jó, asszem ezt most jól kiírtam magamból. Egészen nyugodt vagyok, de ettől függetlenül annyira fel vagyok spanolva, hogy nem hinném, hogy el tudnék aludni. Pedig kéne. Na mindegy, most egy kis ideig még olvasgatni fogom a topicot, aztán nekiugrok az angolházimnak, amit már délelőtt óta halasztgatok. Majd holnap bővebben is kifejtem, hogy mi történt az utóbbi napokban, ami említésre méltó, és persze még tovább fejtegetem véleményemet legújabb kedvencemről. Szóval mindenki féljen XD, és jó éjszakát, édes pici oldalacskám A dilis mami holnap is eljön és meglátogat... XD Ui.: Valami olyasmit olvasok éppen, hogy állítólag a mangában a végén Soulból tényleg Death Schyte lesz, Medusa továbbra is él és virul, és Arachne sem áll össze a Kishinnel, hanem a Kishin ejti foglyul Kidet (aki lássuk be, valahol mégis az egyik legnagyobb arc az egészben a szimmetria-mániájával X"D), és tuti, hogy ezek a pletykák nem is igazak, csak én veszem be őket mindig, és most már megint tisztára felpörögtem... WÁÁÁÁÁÁÁH, SOUL EATER MANGÁT AKAROOOOOOOOOK T.T most. T.T

A mai napom összességében nem volt olyan szörnyű. Kedd van, úgyhogy földrajz. Kedd van, úgyhogy fizika. És végül de nem utolsó sorban (sőt már inkább az elsőben) kedd van, úgyhogy rajzszakkör. Most hogy az állatbeles-teremben volt a föci óránk, természetesen Laurával végigröhögtük az egészet. Afrikáról tanultunk és ő persze azonnal elkezdte. Indult azzal, hogy az 'Európa' szót nem tudta rendesen kiolvasni, aztán pedig mi, a hűn angolt magolgató diáklányok, szegény németes Szilvit kirekesztve összekavarodott nyelvvel szenvedtünk azzal hogy kimásoljuk az atlaszból a Guineai-öböl nevét vagy akár ki tudjuk ejteni normálisan, de vesztünkre folyton Caking a make - Szalai elvtárs ginipig-mániája jutott az eszünkbe, és ezen mindig hatalmasakat röhögtünk is. Aztán ismét csak Laurácska villantott, amikor is mindenkinek azt kezdte mondogatni, hogy 'nézd, ott az a folyó, a Kanga!' mondta az asztalon hason fekve a Kongóra mutogatva. Aztán az egészet még meg is toldottam a gonosznevetésemmel, úgy hogy még Krisztit is sikerült vele megnevettetnem, pedig őt alig lehet kizökkenteni a tanulás mámorából. Ezzel szemben a fizikaóra egy kész katasztrófa volt, arról ne is beszéljünk. Minden pisis az első sorokban nagyot alakított, pedig én már reménykedtem hogy kinőttek ebből a viselkedésből, de természetesen nem. Sőt, én azt hiszem rájöttem, hogy mit is csinálnak tulajdonképpen, amikor olyan idegesítően pisszegnek; ők egy külön állatfajta, és így kommunikálnak egymás között az egyes tagjai. Ezek a különös hangok egyszerre jelentenek számukra minden szót és betűt, és így mindenki maga dönti el, hogy most mit is jelentett a mondat, amit az előbb neki címeztek. Ez magyarázza meg többek közt oly alacsony, a nullát durván söprő intelligenciaszintjüket is. Siralmas. Az óra vége felé már úgy voltam vele, hogy legszívesebben levágnék egy orbitális hisztit, és úgy ahogy vagyok elhúzok haza a francba, és jól ellógom a karéneket, ami egyébként már csak még plusz volt hogy pattanásig feszüljenek az idegeim. Aztán végül rohannom kellett a rajzra, de végül nem bántam meg. Az óra elejét csendespihenővel töltöttem, ugyanis hála az égnek elkeveredett valahová a Converse-cipős rajzom, így nem kellett rajta tovább szenvednem a háttérrel, ami az egész másfél órát amit ott töltöttem simán kitöltött volna, hanem, mivel Bea néni még csak le sem szart, valami szöszi macával tárgyalt annak kölykének zeneiskoláztatásáról, úgy döntöttem találok magamnak valami békés elfoglaltságot, és végül meg is leltem ezt, egy művészeti füzetecske képében, ami Eugène Delacroix életét dolgozta fel, így jól elvoltam egy fél óráig, zenét hallgatva és egy összetekert szőnyegen csövezve, mivel hely az természetesen sehol sem volt. Aztán amikor az első órások után lassan ürülni kezdett a terem, Bea anyánk végre észrevett, és teljesen kiakadt, hogy eddig nem csináltam semmit (öhm, ki is volt az aki még csak nagy ívben le sem szart...?), majd utasított, hogy azonnal keressem meg a tornacsukás rajzomat. Végül is, amikor odamentem hozzá és hivatalosan is bejelentettem, hogy nincs meg az az átkozott grafika, akkor végül is belenyugodott, és kaptam tőle egy lapot és egy tollat, és azt mondta, rajzoljak. Már nem is tudom pontosan hogy mit mondott, mit, de valami olyasmiről volt szó, hogy ikonok, vagy tudom is én. De aztán végül úgy döntöttem, hogy téries kis képecskéket rajzolgatok majd véletlenszerű összevisszaságban a papíromra. És szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagyon fasza lett! Bár igaz, hogy még nincs kész (naná, Bea néninél nincs olyan hogy egy óra alatt kész van egy rajz), de akkor is nekem már most tetszik. Ami ritka, hogyha a saját rajzaimról van szó. De ez jó. Igaz hogy eddig az egész lapon egy művészien összefirkált gömbszerűség és egy lécsorféleség van, de miután az egyik kiscsákó megnézte, és meg is dícsérte, azt mondta nekem, hogy ne nézzem meg azt amit ő tollazott a lapján, mert ő még kezdő, és csak gyakorol. És amikor erre azt válaszoltam neki, hogy ez poén, mert én is, nem mondott semmit. Én ezt asszem abszolút sikernek könyvelhetem el. Na de minden esetre holnap visszamegyek, és befejezem, vagy legalább folytatom azt, amit ma elkezdtem. Hehe. Most meg egyébként itt ülök a gép előtt, hallgatom a My World-öt és a Pre-Parade-t, Farmerrámázok és azon jár az agyam, hogy milyen válogatott átkokat kiálthatnék majd világgá hogyha az én drága egyetlen Ujvárim miatt holnapra sem megy ki a combomból ez a cseszett izomláz. Meg persze azon, hogy fel kéne végre hívni Cicust, és megtudni, hogy mi is a házi holnapra...

Néha már szinte komolyan azt gondolom, én a kis naív, hogy egy szép lány vagyok. De igazság szerint engem mindig csak átráznak és megtévesztenek, és soha senki sem gondol rám úgy, mintha akár a legkisebb mértékben is hasonlítanék Sarah-ra. Mindenki csak zaklat és piszkál, mert nem vagyok egy szép lány. És aztán itt van ez a blog, ahol mindent kiírhatnék mindenkiből, amit csak akarok. Hogy mekkora egy vesztes, seggfej és a társai. És hogy miért nem teszem ezt? Ez nagyon egyszerű. Egyrészt, mert nem akarom, hogy ha a suliban megtalálják az oldalt, minden kitudódjon, hogy kiről mi a véleményem, mit gondolok, mit érzek... És ezt most senki se értse félre. Azt hiszem én kábé olyan vagyok, mint Stanley Ipkiss A Maszk-ból. Már csak Loki hiányzik a képből... Tényleg, milyen fasza is lenne, ha rajzfilmes képességeim lennének... Meg akarok tanulni úgy fülyülni és animés pofákat is vágni hozzá. De attól függetlenül hogy nem vagyok szép vagy karikatúra-fejű rajzfilmszereplő, még megvan a magam véleménye, miszerint én személy szerint már erősen kezdtem unni Laurácska folyamatos hülye röhögcséléseit (Klári mama is ellenem fordult és meggyanúsított azzal, hogy én nevettetem az egész kis csapatunkat a föciórán, pedig én sosem teszek ilyen galád dolgokat, én mindig csak ráteszek még egy lapáttal), és üdítő váltás volt utánna, hogy Bendi is odaült az asztalunkhoz, miután kedvenc Vikink megparancsolta neki. Ő is egész normális tud lenni, hogyha leválasztjuk Kékszemű Kertész-barátunktól, és jobb matekos nálam. Vagyis nem hülye. Ami jó hír. Nem hülye aki okoskodik hanem okos (kis túlzással) aki hülyéskedik. Például most órán még a két cuki kis csattocskámat is felpróbálta, miután én egyszer úgy becsempésztem a hajába, hogy észre sem vette. Bár én speciel nem értem hogy nem lehet észrevenni, hogyha valaki egy apró de hatásos kis hajcsatt hat fogát vájja bele a fejbőrünkbe, de hát ez annyira nem is érdekel. Mindamellett Cicus megkaparintotta a jelszavamat. Természetesen vázoltam neki hogy ha a Farmerama-s azonosítóm kulcsa megvan, gyakorlatilag megvan a kulcsa mindenhez, ami azonosító számomra, de megígérte hogy ezt nem fogja kihasználni. Kriszti jófej. A kis eminens. Dehát nem tehetek róla, csak az egyik legjobb barátom. Aki pedig bántani próbálja őt vagy Szilvit vagy akár a Laurácskát, annak beletaposok a torkába. És most nem viccelek, ez halál komoly fenyegetés. Ők rendesek velem, befogadnak, elfogadnak, így én is kiállok mellettük. Igaz, hogy általában csak a neten nagy a pofám, és a valóságban szinte sosem találom az előre át nem gondolt, megfelelő szavakat, viszont aki piszkálja a barátaimat, az velem néz szembe. Azzal az énemmel, aki visszakézből sóz oda a seggdugasz kis Attilának, hogyha hozzáér a nyakához (szinte fel sem ér, meg úgy általában, na ne hülyéskedjünk már!!), azzal az énemmel, aki olyat kent le Somoskövinek, hogy öröm volt nézni, azzal az énemmel, aki mint valami idióta, meggondolatlanul hajigálja ide-oda a tornazsákját és egyszer majdnem neki is dobta a német-tanárnak, azzal az énemmel aki mindig is akartam lenni... aki sosem aggódik, hogy később majd megbánja amit mondhat, aki sosem bánja meg utólag amit tesz és kegyetlenül őszinte, minig kiáll azok mellett aki mellett ki kell, aki soha nem adja fel harc nélkül és kitart... aki egy napon talán akár jobb is lehet, mint Sarah!!

A cím asszem mindent elárul. A BlueCastle átalakul, afféle hűdenagyon módon. Ezentúl szerény személyiségemnek fog helyet biztosítani. De azért a neve megmarad, mert a BlueCastle nekem nagyon bejön. Az oldalt továbbá megspékeltem egy fasza kis piros külsőséggel, csak hogy örüljünk az iróniának. Meg mert imádom a pirosat. És ezt pedig nagyon szépen köszönjük a Lindadesign-nak, csak úgy, mint kb. minden kis díszecskét az oldalon, hiszen gyakorlatilag a Photobucket minden egyes használhatóságát onnan tanultam el. Rövidesen le lesz váltva ez a csodálatos vörösség is, és az oldal egy újabb csodálatos vörös külsőt kap, csak ezúttal fejléc is lesz hozzá, amit magam fogok összeszenvedni a közeljövőben a maréknyi kis szabadidőmben ami marad, hiszen gyakorlatilag újabban annyi időm van, mint amennyi az Egybesült Állatok elnökének lehet. Nem tudom, hogy a Barack Oboának mennyi ideje lenne egy blogot szerkeszteni, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem ez tenné ki a szabad pillanatai nagyját. Ahogy nekem sem. Így az utóbbi időben itt grasszálok ha éppen nem kell rohannom valahová, dalszövegeket fordítgatok és kritikákat írogatok, mintha nem lenne jobb dolgom, pedig tudom hogy a fizika és a földrajz házim befejezetlenül ott csücsül a szekrényben, és a tarkómra bámul... úgy hogy nincs is szeme, a szekrényajtón keresztül... De most nem is ezzel fogok törődni, ugyanis egyetlen nővérkémmel elmegyünk... (dobpergést kérek...) futni! ^^ Igen, nem csalás nem ámítás, én, Pentz Luca aki megfogadta hogy hátralévő életében már csak akkor fog futni hogyha röpizik, tollasozik, ha kergetik vagy ha ő kerget valakit, most a legádázabb ellenségével készül szembenézni: a sportpálya végtelen síkjával. Igaz hogy a nővérkém és persze Katy Perry meg KT Tunstall végig velem lesznek, de hát azért akkor is... Hatalmas lelki erő kellett hogy meghozzam ezt a döntést. De hát végül is beláttam, hogy ha én is tényleg olyan akarok lenni mint Sarah a Chuck-ból (a világ legjobb szexi, érzelmeivel vadul küzdő és persze kiváló közelharcos és lövész CIA-ügynöknek lenni nagyon fasza dolog lehet), akkor ennyi szenvedést el kell vállalnom; lefogyok, edződöm és minden... És ezentúl minden nap futni fogok, ha lesz időm, bát ez még többet vesz el az oldaltól... De sebaj mert hát mindenki tudja, hogy a való élet fontosabb... Mondom én aki arról ábrándozik hogy egy szép napon majd Sarah lesz belőle és beleszeret a srácba akinek az Intersect van a koponyájába zárva... (na jó ez utóbbi nem igaz, csak jól hangzik... XD Még a végén valaki olyan hülyének néz mint amilyen valójában vagyok...)