Na mostmár kissé lenyugodtam. Miután legnap éjjel gyakorlatilag kihánytam a belemet, mert a vacsorára evett debreceni egy kissé megfeküdte a belemet, remekül aludtam, és azzal együtt, hogy ma nem kellett suliba mennem, egész jól vagyok. Úgy érzem, hogy amennyit ma agyaltam a dolgon, rájöttem, hogy Moriyama-sama mit akart mondani. Mostmár pontosan értem, hogy miért mosolyogtak. És mostmár én is képes vagyok mosolyogni rajta.
De ettől függetlenül döntést hoztam: leállok a Chrno-val. Sokkal gyengébb vagyok mint eddig hittem, sírok még a Cold Case-en is, és azok után amit átéltem, meg a koromnál fogva is nekem még túl szomorú. El is fogom rakni őket, talán egy dobozba a szekrény tetejére mint valami szar amerikai filmben, vagy nem is tudom, lehet megkérem nővérkémet ha majd beköltözik hogy rakja el. Ő most úgyis megkapja az én régi íróasztalomat, aminek fiókai is vannak, és ha szépen nézek rá biztos berakja nekem a legalsóba, ahol régen mindig a kacatokat tartottam. Vagy mit tudom én. De már két napja szenvedek rajta, szóval tényleg nem nekem való. Talán úgy 10 év múlva nekikezdek újra, és akkor majd remélhetőleg nem kapok tőle sírógörcsöt. Na mindegy. Inkább veszek Nanát. Az is szomorú, de az nem érint meg annyira, ha azt olvasom nem érzem azt lépten-nyomon mintha rólam szólna.
Szóval attól függetlenül hogy döntöttem ezzel kapcsolatban, nem történt semmi izgalmas, csak döglöttem és igyekeztem normálisan enni, hogy ne hányjam össze ismét a lakást. Meg lecseréltem a gépem háttérképét, mert amikor csak ránéztem, totál kiakasztott. Úgyhogy most egy szép, nyugodt képem van, amit a deviantartról szedtem valamikor, és egy kislányt ábrázol, aki egy kút mellett ül, és az afölött lógó kis repülőt figyeli. Tudom hogy így elég hülyén hangzik leírva, de igazából tényleg szép. Majd lehet hogy holnap feltöltöm vagy valami, de most lusta vagyok. Meg még mi is történt...? Nagyjából ennyi, meg egy csomó szar játékkal játszottam a Y8-on, de egyébként semmi extra. Elwenkém egész nap nem volt fenn. Úgyhogy kicsit unatkoztam.
Ó, és elkezdtem úgy igazán írni a krimit. Eddig még első ránézésre kissé sablonnak tűnik, de már megvan benne az érzés... Egy kétméteres melák szó szoros értelmében halálra ilyed Alaine-től, ezzel is tökéletesen visszaadva a karaktere hangulatát... "Ugyanis Alaine Hunt-ot mindig megelőzi a híre..." Vagy valami ilyesmit írtam, nem emlékszem tisztán. A megnézésében meg megint előjön az egyetlen, de legnagyobb korlátom, a lustaság. Szóval csak írok, de jól elvagyok ezzel.
És elhatároztam, hogy én leszek az első magyar mangaka XD Vicces lesz kicsit... Most ezzel hülyéskedek magamban, mert már egy csomó tervem és ötletem van, és szinte égek a vágytól, hogy megvalósítsam őket. És már hallottam animerajzolós tanfolyamokról, szóval úgy gondoltam úgy két év múlva talán el is kezdhetek egyet... Tudom hogy így kissé idiótán hangzik, de akkor is XD Eléggé, hogy is mondjam... Na jó, ezt nem lehet normálisan megfogalmazni. Nagyratörő terveim vannak a jövőmet illetően, de ezt is csak halasztom, és egy idő után sorban el is felejtem őket... Na mindegy, de a lényeg, hogy itt most rögzítem az ötleteimet, mert még mindig izgalmasabb, mintha arról írogatnék hogy miket csináltam ma délután a kockulás fogalmán belül. (Amúgy a kockulás mellett az AXN szinte minden mai műsorát végignéztem a Csillagkapun kívül XD)
Nos hát szóval, az első ötletem az, hogy azt a régi számot, azt ami Gedeon bácsiról a fodrászról szól, na azt átírnám mangába. És nem röhög, sokszor végiggondoltam már, és nagyon fasza sztori lenne belőle. Adott ugyibár egy hárem-szerűség alap, és az egésznek a tetején ott csücsül az őszes hajú Gedeon bácsi, akiért minden nő odáig van. Nos hát a mangában valamivel lazábbra venném ezt a dolgot, és simán csak Gedeonnak hívnák, aki csupán korán őszül. Ezzel még szopatni is lehetne, szóval pont jó XD És hát nos, én Gedeont alapból egy egocentrikus valakinek képzelem el, aki totálisan el van telve magától, imádja ha dícsérik, az egója a csillagok között, és a többi. Tulajdonképpen ez adná a személyisége alapját, nem lenne okos, de jóképű és tehetséges, aki mindenkinek teszi a szépet, de csak nagyon kevés embernek mutatná meg az igazi jellemét: nagyon kevesen tudnák róla, hogy igazából egy egoista állat XD Egyébként semmi nem tudná kizökkenteni a szerepéből, hogyha egy nőnek kell tennie magát, viszont mint mindenkinek, neki is lenne egy gyenge pontja, amitől zokogva bújik a legközelebbi tárgy mögé. És ez, mint ahogy a dal is megmondja nem lenne más mint a tulajdon felesége. Én őt igazándiból egy olyan Elwen-kalibernek képzelem el, ilyesztően hidegvérű, erőszakos és brutális szadista, aki magas, néha kissé rémisztő hatást kelt az arca és természetesen megvan neki az elmaradhatatlan, hosszú, derekáig érő piszkosfekete haja. Azért nem lesz ébenfekete, mert akkor szerintem kb. minden ilyen karakterem így nézne ki, szóval az ő haja nem lenne olyan mély tónusú, valamivel lágyabb, de ez még inkább kiemeli a gonoszságot az arcán. Na, hát úgy fest, Elwen már olyannyira a bensőmbe itta magát, hogy már a kreativitásomat is szabályozza... XD Szépen vagyunk, mondhatom... Na szóval és ugye ő lesz majd a mi Gedeonunk egyetlen félelme és gyengesége. Azonban az eddig viszonylag átlagosan telő különös életében hogy a történetnek legyen valami gerince, jönnie kell valamilyen változásnak, és ez pedig klasszikus módon fog érkezni; egy fiatal és csinos lány képében. Nevet még neki sem adtam, de mindegy. Az lesz a lényeg, hogy ő pontosan szöges ellentéte lenne a feleségnek, alacsony, helyes arcocskával és gyönyörű, selymes világosbarna hajjal, meg minden. Szóval kapcsolatuk legeslegelején még az emberünk iránta sem érez igazándiból semmit, ahogy az összes többi lány iránt sem, egyedül a haja izgatja valamilyen szinten, igaz az is csak mint fodrászt nyűgözi le, de azért nem vedli le a szépfiú álcáját, annak reményében, hogy ily módon bővítheti a háremét maga körül, és eleinte eléggé úgy tűnik hogy be is jön neki, viszont hirtelen becsúszik a dologba egy kis malőr: ugyanis a lány egy délután kicsivel zárás után visszajön, és valamilyen érthetetlen ok miatt tárva-nyitva találja az ajtót, így bemegy. Szétnéz, és amikor első blikkre nem talál senkit, kiabálni kezdene, viszont amikor rákezdene egyszercsak kinyílik az ajtó ami mellett megállt egy kis időre, és kinyúlik egy kéz belőle, és magával vonszolja be, egy kis szertárnak tűnő helységbe. Na, nem kell egyből mocskos dolgokra gondolni, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy bár valóban Gedeon rántja be az ajtón, csakis azért, mert ugyanakkor a kedves neje is őt keresi, mégpedig meglehetősen ingerült, így különösen ilyesztő a pasas számára, így szokásához híven inkább elbújik, minthogy felfedje magát, és azt meg pláne nem akarja, hogy a felesége meglássa hogy egy lánnyal van, szóval nincs más választása, mint bezsúfolódni fősnőnkel a kis helyre, amíg Anna (a neje) el nem megy. Aztán végül mikor végre kivergődnek valahogy a miniszobából, egyértertelműen lelepleződik Gedeon valódi, egoista és törtető énje. Mivel a lányban azért még szorult valamennyi tartás, egyből megutálja őt azért mert ilyen szörnyű alak, aki játsza másoknak az agyát, vagy legalábbis megpróbálja. Viszont azért, hogy cserébe hogy ne adja ki a titkát arról, hogy milyen is valójában, Gedeon üzletet ajánl neki: innentől kezdve mindig ingyen és bérmentve viseli gondját a hajának, és mivel a hősnőnk meglehetősen zsugori, és egyébként is szűkösen éln meg a pénzéből, végülis vonakodva bár, de belemegy a dologba. És onnantól kezdve igyekszik amennyire csak lehet kihasználni ezt a helyzetet, kétnaponta jár le a közeli kis hajszalonba, és így mindinkább belekeveredik fodrásza ügyes-bajos dolgaiba, viszont ez által az is az övéibe, szóval annak ellenére, hogy a lány eleinte igyekszik hideg és ellenséges maradni lassan, de komolyan marhára lassan kialakul közöttük az a mangákból megszokott különleges kötődés. És természetesen még ott lesz a sok-sok érdekes mellékszereplő is, például egyértelműen ott lesz a feleség, és már kitaláltam egy másik tök jó szereplőt is, a mindig higgadt Józsefet, akit mindig mindenki csak úgy latinosan Jessusus-nak hív, és amellett hogy Gedeon legjobb barátja, Anna szeretője is egyben, bár ez úgy tűnik egyáltalán nem izgat senkit sem, hiszen Anna és a férje között már évek óta nincs semmi érzelmi kötődés, és többnyire csak arra használja őt, hogy neki ne kelljen dolgoznia, meglegyen az aki a pénzt keresi. Ha pedig érzelem kell neki, ott van Jessusus, akit valami érthetetlen okból kicsit még szeret is. De mindennek ellenére Gedeon mindig a barátjához fordul ha nagy baj van, és gyakorlatilag nagy ívben szarik arra, hogy viszonya van a feleségével.
Nos hát röviden ennyit róla, bár tudnék még többet is írni, de már ez is sok. Nos hát, ezért erősen érezhető rajta Elwen hatása, mit ne mondjak, bár szerintem ez teszi igazán széppé az egészet XD Anna nélkül elképzelhetetlen lenne az egész szerintem. Meg még úgy gondoltam, hogy a történet játszódhatna akkor amikor a szám is íródott, és úgy lenne kerek az egész. Na, remélem mostmár senki nem fog sokat cikizni miatta XD
Aztán még van pár ötletem, de az egyiket már el is felejtettem... Elég szánalmas vagyok de hát ez van... Viszont a másikra azért még emlékszem valamennyire, azt a Bomb It című szar játék nyomán találtam ki még régebben. És most hogy megint jobb elfoglaltság híjján játszottam vele, előjött az ötlet. Valami olyasmiről szól, hogy öt barát valamilyen úton-módon bekerül egy különös játékba, aminek csak egy célja van: megsemmisíteni az ellenfeleket, azaz egymást. A srácoknak 20 szinten kell végigjutniuk, és az nyeri az aktuális szintet, aki a végére életben marad. Bár a sérülések nem minden esetben valósak (a halálos sérüléseket semmisnek veszi a program), de általában igen, szóval még veszélyes is. Úgy folyik le az egész, hogy egy rémisztő, elsőre üresnek tűnő labirintus különböző pontjain megjelennek öten, és mindannyiuknak van egy alapfegyvere. Viszont az utakat bizonyos helyeken akadályok torlaszolják el, és ezekből a legtöbbet meg kell semmisíteniük, és így tulajdonságpontokhoz, különleges fegyverekhez vagy akár nagyon szerencsés esetben járművekhez is juthatnak, amivel magukat segíthetik a túlélésben a brutális játékban. Az számít pontnak, hogyha megölik a másikat. Minen legyőzött ember pedig egy különös megfigyelőrendszer-féleségbe kerül, ami a labirintusból nem látszik, de belőle tökéletesen rá lehet látni az egész küzdőtérre, és itt minden legyőzött össze van zárva, nincsenek fegyvereik de a sebeik kezelésére sincs lehetőségük, csupán figyelni lehet, figyelni és tanulni. Egy ideig más lehetőség híjján csak játszák a halálos játékot, de aztán egy idő után kiderül, hogy ez nem csak játék: a végén csak egyikük juthat ki élve...
Hát igen, ez pedig kicsit olyan Battle Royale-os beütésű, de nekem akkor is bejön XD Ennyit erről XD Na szép éjt XD
Ui.: Nincs semmi a tévében. Unatkozom.
Ráadásul kurvára hideg van a fürdőszobában. Nem kéne ott egy fűtőtestnek lennie, vagy valaminek?!